Kultúra

2017.04.11. 11:08

Ha nem humoros a fordítás, akkor megfagy a színház

Költő, műfordító, nyelvész, egyetemi tanár, „nyelvmunkás”: ha ebből még nem lenne egyértelmű, Nádasdy Ádám volt a legutóbbi Kepes Irodalmi Est vendége Egerben.

Juhász Henrietta

Fotós: Daniel Beran

Fotós: Daniel Beran

Nyírj a hajamba című verseskötetéről kérdezte elsőként Molnár Ferenc Nádasdy Ádámot a szerdai irodalmi esten, mely 70. születésnapja alkalmából jelent meg az év elején, februárban. A meghitt hangulat megteremtése érdekében felolvasással folytatták az estet, ami a költőben felidézte a múlt emlékeit, amibe be is avatta teremben ülő olvasóit.

Megnyilvánulásaiból és válaszaiból sugárzott a humor és a szellemesség még annak ellenére is, hogy mint elárulta, épp egy betegségből gyógyul.
Nádasdy Ádámnak feltett célja, hogy versein keresztül is érezhető legyen személyisége azok számára is, akik nem ismerik személyesen, de olvassák műveit. Az alkotásait önarcképekként definiálta, s hasonlatossá tette Rembrandt festményeihez, melyeken a festő újra és újra önmagát alkotta meg a vásznon.

– Ez lebeg előttem ideálként – tette hozzá gondolataihoz, majd az alanyiság lényegébe is beavatta közönségét, mely szerinte annyit jelent, hogy a művész saját történeteit meséli el az alkotásain keresztül.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Nádasdy Ádám betegségét legyőzve mesélt költészetről, fordításról és hitről Fotó: Berán Dániel
[/caption]

Nádasdy Ádám szexuális irányultságáról is bátran beszélt, melyet követően a hit merült fel témaként, a hívő ember folytonos lelkiismeret furdalása.

– A jó katolikusnak sosem tiszta a lelkiismerete – viccelődött, majd bevallotta: úgy érzi, hogy ő a Jóistennel „jól elvan”. Hangsúlyozta, hogy az egyház a legrégebbi emberi intézmény, ami még mindig törhetetlenül fennáll. A homoszexualitás véleménye szerint nem erkölcsi kérdés, a hűségesség a fontos.

– Én olyan közegben éltem, ahol ezt elfogadták, persze sokakról tudok, akiket elutasítottak ezért – utalt újra a nemi identitás kérdésére. Szerinte a melegházasság is azért bosszantja a konzervatív embereket, mert ezáltal a melegek még közelebb kerülhetnek a „normális világhoz”.

Dante és Shakespeare

Molnár Ferencnek az irodalmi esten az volt a szándéka, hogy Nádasdy Ádámnak minden oldalát bemutassa. Ekképp az est folytatásaként áttértek a műfordítások világához. Két sarkalatos pontként Dante és Shakespeare nevei merültek fel. Az egykori angol-olasz szakos fordító, aki sokáig angoltanárként dolgozott, nagy kedvelője a középkori irodalomnak, ám a szövegek fordításával kapcsolatosan az a véleménye, hogy nem kell azokat szándékoltan középkoriasan fordítani. A szavak, érzések fordítása újabb kérdéseket vetettek föl számára az idegen nyelvű szövegek tartalmainak tolmácsolása során, hiszen olyan szavak, mint akár a szorongás vagy a tudat, akkoriban még nem léteztek. Megidézve egyik régi kedves ismerősének gondolatait és szavait azt mondta: a lényeg, hogy választása a „banalitási indexen” belül maradjon.

Dante és Shakespeare személyisége sem maradt háttérben: Nádasdy Ádám Dantét, mint a konzervatív embert ismerte meg a fordítások során, aki a „régi szép idők” kedvelője. Dante sűrű, fegyelmezett szövegeihez képest Shakespeare műveinek fordításánál néhány oldal csak könnyed „sétalovaglás”. Elárulta azt is, mindig mérlegelnie kell, hogy a fordításban mi hangzik természetesen a színpadon.

– Ha nem vagyok humoros, mint Shakespeare, akkor megfagy a színház – tette hozzá. Mikor Molnár Ferenc a nyelvrontásról kérdezte, Nádasdy Ádám úgy fogalmazott: egy nyelvész nem azzal foglalkozik, hogy valami szép vagy rossz a nyelvben. Az irodalmi találkozó zárásaként Nádasdyt, mint egyetemi tanárt szólították meg.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!