EGER

2019.01.23. 20:00

A nagyapa tábori lapja a frontról

Az apai nagyapa frontról írt lapja és a másik nagyapa egykori bajonettje ­alapozta meg azt a gazdag gyűjteményt, amellyel Krupa Sándor tiszteleg ősei emléke előtt.

Szilvás István

A féltve őrzött kincs: Krupa Sándor bekereteztette a nagyapja levelét az orosz frontról és a 60-as ezred katonáiról készült fényképet. Gyűjteményének fontos darabja a relikvia Fotó: Szilvás István/Heves Megyei Hírlap

„Kelt soraim 1916. május 23-án Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus, a Szűz Mária szeretetével amikkel köszöntök be hozzátok azon szép szavakkal kedves szép lányom, a Szőke Mária és a kis Sándorkám. A jóságos Istennek adok hálát, hogy nincsen semmi bajom, egészséges vagyok. A levelet megkaptam, hála Istennek, egészségesek vagytok, nincs semmi bajotok…, megértettem és örültem, hogy a szőlő szépen fejlődik. Az a baj, hogy szabadságra a kedves családomhoz nem tudok menni. Itt nagyon esik az eső és hideg is van” – rótta szálkás betűit Krupa Gáspár szakaszvezető, aki a Keleti-Kárpátokban lévő Uzsoki-hágónál dúló harcok idején adott hírt magáról otthoni szeretteinek.

A levél ma ­bekeretezve, üveglap mögött lapul azzal a korabeli fényképpel együtt, amelyen a Szarvas téri laktanyába 1914-ben a 60-as gyalogezredhez bevonult katonák láthatók, köztük a második sor közepén feszítő bajszos szakaszvezetővel. Ugyancsak a féltett családi ereklyék közé tartozik az anyai nagyapa, a Csíki-havasok legszebb részén, az Úz-völgyben megsebesült ugyancsak 60-as katona, Török Sándor első világháborús bajonettje, amit hazahozott magával.

– Sokáig a fészer gerendájába volt beszúrva, s talán tizenkét éves lehettem, amikor nekem adta – mutatja az eredeti állapotában megőrzött szúróeszközt a ma már ugyancsak nagyapa korú unoka.

A régmúlt eseményei iránt már iskolásként is érdeklődő Krupa Sándort a II. világháborút megjárt, s a máramarosi Ökör-mezőnél, az Árpád-vonal védőjeként fogságba esett határvadász édesapja elbeszélései tették példamutató ősei tisztelőjévé. S egyben az emléküket őrző dokumentumok, könyvek, katonai felszerelések és fegyverek gyűjtőjévé, aki kiállításokon, ismeretterjesztő előadásokon, rendhagyó iskolai történelemórákon teszi közszemlére azokat. Például a nagyapa II. osztályú vitézségi, illetve az egysávos sebesülési érmét, valamint a Károly csapatkeresztet, vagy édesapja katonaládáját, s azt a feljegyzést, amit Rimaszombaton szolgálva titkon készített a határsáv vonatkozási pontjairól. Ma már békésen megfér egymás mellett a második világháborús német hátizsák, a gyalogsági ásó, az 1848-as bécsi légiós pallos, a legénységi huszár-, illetve tiszti szablya és a 80 milliméteres ágyú faragott rézhüvelye.

A féltve őrzött kincs: Krupa Sándor bekereteztette a nagyapja levelét az orosz frontról és a 60-as ezred katonáiról készült fényképet. Gyűjteményének fontos darabja a relikvia Fotó: Szilvás István/Heves Megyei Hírlap

Külön kategóriát képeznek a régi történelmi könyvek és albumok. Ezek közül is kiemelkedik az Érdekes Ujság által 1917-ben kiadott Koronázási Album, amelynek az ifjú éveikről szóló két oldalát kézjegyével látta el az 1990-ben Egerben járt Habsburg Ottó és felesége, Regina hercegnő. A könyvespolcon fellelhető továbbá az ötkötetes, domborműves borítóval 1894-ben kiadott „Az 1848–49-iki Magyar Szabadságharc Története”, vagy „A Felvidék és Kárpátalja Hadtörténete 1914–1918.”, továbbá az 1939-ben megjelent „10-es Honvéd Album.” Az egyik falon az 1707-es ónodi országgyűlést ábrázoló festmény lenyomata látható, az eredeti művet Orlai Petrics Soma, Petőfi Sándor másod-unokatestvére alkotta. de ott függ például a Kossuth Lajos búcsúja a hazától című festmény nyomata, valamint az a kép, ami az első világháborúban harcoló szürke huszárok támadását örökítette meg.

Felsorolni is nehéz lenne, hogy milyen történelmi értékek vannak még egy olyan gyűjtő tárházában, aki egyaránt érdeklődik a Rákóczi- és az 1848-as szabadságharc, továbbá a két világháború, valamint az 1956-os forradalom eseményei iránt. Az utóbbiak előtt sajátos főhajtása volt: az egri ’56-os emlékmű alkotója, Király Róbert szobrászművész kérésére Krupa Sándor – mint aranykezű lakatosmester és díszműkovács – hajlította, formázta a kőtömb fölé magasodó, s a forradalom jelképévé vált lyukas zászlót. Az erdélyi Nyergestetőn álló kopjafa díszvasalata és a tetején lévő aranyozott vaskorona is az ő keze munkáját dicséri.

– Úgy érzem, megtagadnám őseink emlékét, ha nem ezt tenném – adja summázatát annak az áldozatos múltidéző tevékenységnek, amit immár négy és fél évtizede végez.

Zászlótartó lett a díszszázad őréből

A most 68 éves Krupa Sándort 2003-ban, a hatvani I. negyedben választották fertálymesternek. A tartós barátságokat hozó hagyományőrző testületben a második zászlótartó tisztségét viseli. Ez a tevékenység nem áll messze tőle: a ’70-es évek elején Budapesten, a díszszázadnál töltötte sorkatonai szolgálatát, s többnyire a nemzeti ünnepekkor az állami zászlónál, illetve államfők fogadásánál adott díszőrséget.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában