Egerből Európáig és vissza: itthon is bemutatja új lemezét az Ethnofil

– Világzene egy másik univerzumból – írjátok magatokról. Miként hangzik ez?

– Nagyon nehéz lenne stílusban behatárolni a zenekart. Ha mégis megpróbáljuk, akkor progresszív, világzenei vonalú, hangsúlyosan elektronikus hangszerelésű zenét kell elképzelni. Nagyon sok stílust ötvözünk, nem célunk egyikhez sem tartozni – inkább eszközként tekintünk rájuk. Egymás mögé fűzzük őket, s erre a dinamikára fektetünk nagyobb hangsúlyt. Talán ez az, amiről az Ethnofil felismerhető.

– Évekkel ezelőtt mint egri, népzenei gyökerű zenekar váltatok ismertté. Hogyan kezdődött?

– Tíz éve alapítottuk a zenekart, a tagok száma azóta bővült és cserélődtünk is. Az első néhány évben csak Egerben és környékén léptünk fel, legelőször a gimis haverjaink előtt. Aztán ahogy telt az idő, a tanulás és munka miatt Budapestre kerültünk, így a zenekar is áthelyezte a székhelyét. Egerben még meghívást kaptunk egy-egy rendezvényre, de ennek is több éve már – időközben megszűntek a fellépésre alkalmas helyszínek is. Ma a közönségünk nagy része fővárosi, ott váltunk ismertebbé.

„Ha komolyan gondoljuk, nincs mese”

Az időközben számos tagcserén és bővülésen átesett zenekar jelenleg éppen hét tagot számlál. Azaz most Okos Gergely, Okos Viola, Moldván Zsolt, Kocsis Levente, Őrsi András, Zahár Fanni és Weil András alkotják az együttest. Közülük egyébként hatan egri származásúak, s az is elmondható, hogy többen zenész család sarjai.

Az is kiderült, hogy a meglehetősen szerteágazó érdeklődésükből adódóan a koncertutak, valamint a turnék megszervezése olykor bizony komoly logisztikai kihívást jelent, ám a zenekar iránti elköteleződésük, nemkülönben pedig az az együttes cél, hogy a közös zenélést hivatás szintjére emeljék, rendszerint átlendíti őket az esetleges holtpontokon.

– Nem csak Budapesten, külföldön is rendszeresen koncerteztek. Hogyan vezetett az út Európa nagyvárosaiba?

– A tíz évünkhöz képest nagyon friss ez a fejlemény. Budapesten koncertezve kerültünk kapcsolatba olyan szervezőkkel, akiknek kitekintése volt a külföldi piacra; ők kezdtek el biztatni, mondván, a zenénk keleten és nyugaton is jól érthető, a népzenei elemek mégis különlegessé teszik, nemzetközi viszonylatban kiemelik. A Nemzeti Kulturális Alap hirdetett pályázatot zenekarok számára külföldi turné szervezésére. Útvonalat terveztünk, majd az útba eső városokban felkutattuk a lehetséges helyszíneket, és kiküldtünk egy halom e-mailt. Kétszáz levélre két-három válasz érkezett. Viszont ez már elég volt, hogy a támogatás segítségével lebonyolítsuk az első kis turnét Hollandián és Franciaországon keresztül. Minden, ami ezután következett, az ott teremtett kapcsolatainkból nőtt ki. Sok energia, hosszas levelezések és egy kis szerencse kellett hozzá, hogy Európa nagyvárosaiba eljussunk.

– Vannak erre irányuló terveitek?

– Igen, mindenképp ezt a menedzseri munkát szeretnénk erősíteni. Nagy segítséget jelentenek ebben a külföldi showcase fesztiválok, melyek afféle zenei vásárok: az ipar résztvevői mérettethetik meg magukat szakmai közönség előtt. Jövőre megpróbálunk minél több ilyen eseményen részt venni, mert egyedül, a semmiből európai karriert összehozni elég lehetetlen küldetés. Kellenek a szakma részéről a támogatók, kiadók, újságírók.

– Mindkét korábbi lemezetek sajátos hangot ütött meg, ám a most megjelent The Edge talán megosztóbbra sikerült az előzőeknél. Vagy ahogy többen fogalmaztak: túl elvont.

– Valóban eléggé jól érzékelhető a változás az előző két albumhoz képest. Ez a fejlődés nálunk nem feltétlenül tudatos, hanem természetes folyamat, ami leginkább a személyes ízlésünk és személyiségünk formálódásával áll összefüggésben. A Fülön Csíp és a Kókuszmúzeum című albumunk afféle kreatív bazár volt, ahol az ötleteinket erőteljes, direkt zenei eszközök használatával vegyítettük. A The Edge ezzel szemben inkább a finom változásokra, folyamatokra épül, amelyek rendszerint csak sokadik hallásra állnak össze az ember fejében. Még a szüleim se értették elsőre; máskor, másképp hallgatva kezdték megkedvelni az albumot. Nem kétséges, hogy több időt és másfajta figyelmet igényel, de aki rászánja magát, nagyon sok szépséget találhat benne.

– Úgy tudom, bakelitet is terveztek az albumból.

– Igen, közösségi finanszírozásra indítunk el egy kampányt az interneten. A bakelitek gyártása akkor kezdődhet el, ha kellő számú előrendelés gyűlik össze. A támogatóknak privát koncertet, személyes, interaktív közönségtalálkozót is tervezünk, hiszen a kampányunk célja eleve az, hogy erősítse, még közvetlenebbé tegye a közönség és a zenekar közötti kapcsolatot. Ez a viszony átalakulóban van, amióta a hangfelvétel értékét veszítette: az emberek hozzászoktak, hogy fillérekért juthatnak hozzá a világ összes zenéjéhez, ezzel egyidejűleg a kedvenceikhez való kötődésük is gyengült. Pedig manapság egy kevésbé felkapott zenekar itthon nem tudja fenntartani magát pusztán lemezeladásból és koncertezésből, minden előrelépés a Nemzeti Kulturális Alap jóindulatától függ. Ez kiszolgáltatott szituáció, éppen ezért hosszú távon olyan kapcsolat kialakítása a célunk, amiben a közönség közösségnek is érzi magát, és tesz a zenekar fennmaradásáért. A kampányt év elején tervezzük komolyabban felpörgetni, egyelőre a zene- és klipgyártással vagyunk elfoglalva.

– Lehet tudni, hogy mi készül?

– A klipet az új albumon szereplő Diamond Minds című­ számunkhoz forgatjuk, ezzel valószínűleg néhány héten belül előrukkolunk. Készül emellett egy átdolgozás az Anima Sound System megbízásából, ez az év végén megjelenő jubileumi albumukon debütál. Közben zajlik a jövő évi koncertek menedzselése, s megszerveztük télre a következő alkotótáborunkat is, ahol már a negyedik lemezre készülünk. Ilyenkor négy-öt napra elvonulunk egy vidéki kis házba, összerakjuk a stúdiót és zenélünk látástól vakulásig.

– Milyen érzés lesz annyi év után ismét Egerben fellépni?

– Idén éppen tízéves a zenekar. Ez számunkra tehát nem csupán egy lemezbemutató, hanem jubileumi koncert is lesz, remélhetőleg sok régi barátunk, támogatónk, tanáraink, zenésztársaink részvételével. Hálásak vagyunk a nekünk nyújtott támogatásért az Egri Ifjúsági Zenei Programnak, és örülünk a helyszínnek is, ugyanis az Urániában lehetőségünk lesz élő vetítéssel koncertezni, ami egészen összetett audiovizuális élményt ad. A koncert időzítése sem véletlen: az Itthon Vagyunk Fesztivál részeként lépünk fel, mely az év végén, a két ünnep közt hazalátogatókat célozza. Sok egri számára ez az egyetlen hét, amit itthon, a családjuk körében tölthetnek – tulajdonképpen már mi is közéjük tartozunk.