A színház felelőssége

2020.03.27. 14:00

Online ünnepli a világnapot a Gárdonyi Géza Színház

Már negyvenkét éve, hogy március 27-én mindig egy neves színházi személyiség köszöntőjét olvassák fel az aznapi színielőadás kezdetén. Az idén Shahid Nadeem pakisztáni drámaíró üzenete hangzik el. Ezúttal az online térben, mégpedig arról, hogy a színház, mint szentély, képes az egyszerű néző számára az életre ható közvetlen igazságokat közvetíteni. Blaskó Balázs egri színidirektort a világnap előtt kérdeztük.

Jámbor Ildikó

Liliomfi az egri társulat előadásában

Forrás: Heves Megyei Hírlap

Fotó: Gál Gábor

– A járvány idején hogyan szólítják meg a nézőket? Az idei évadban mi az üzenetük?

– Minden évadunknak van egy tematikus mottója, esszenciális szimbóluma. Az idei a latin mondás: Varietas delectat, azaz a változatosság gyönyörködtet. Évadtervünk minden bemutatója más-más műfajt képviselt, népszínházi programot hirdettünk, igyekeztünk minden nézői réteget megszólítani. E küldetés a vidéki színházak egyedül lehetséges törekvése kell hogy legyen. A fővárosi társulatok nyugodtan kiszolgálhatnak csupán rétegigényeket, mint ahogy a Katona, az Örkény vagy a Radnóti teszi. Nálunk az is hagyomány, hogy minden évadot egy pillérnek szánt darabbal kezdünk. Az idén ilyen volt a Warrenné mestersége, amely fajsúlyos morális tartalmakat közvetít.

Ne veszítsük el egymást!

A rendkívüli időszakban online tartják a kapcsolatot a közönségükkel a társulat tagjai.

„Közös érdekünk, hogy a kialakult helyzetben is élő legyen közöttünk a kapcsolat, ezért művészeink otthonról okos­telefonnal rövid felvételeket készítenek. Verseket, dalokat adnak elő, melyek folyamatosan felkerülnek honlapunkra és Facebook-profilunkra. Régebbi emlékeket idézve előadásrészleteket, valamint teljes, jogdíjmentes felvételeket is elérhetővé teszünk” – írja közleményében Blaskó Balázs igazgató.

A Gárdonyi Géza Színház az idei színházi világnapot rendhagyó módon ünnepli. Ma este hét órától Blaskó Balázs igazgatói videóüzenete után Szigligeti Ede Liliomfi című cselvígjátékát nézheti végig a színház Facebook-oldalán a közönség.

– Jelesül az a kérdés, hogyan és kik tudják átadni az értékeket az utánunk jövőknek...

– Igen. Szerencsére oly módon sikerült a profilunkat kialakítani, amely az évek során elősegítette a művészgenerációk fejlődését és műfaji sokszínűséget a társulatban. A Csínom Palkó és a János vitéz című daljáték például már magas szintű zenei és táncos előképzettséget követel. Nagy öröm számomra, hogy figyelemmel kísérhetem fiataljaink fejlődését és a társulat összekovácsolódását, egyre komolyabb eredményeit.

Blaskó Balázs Fotó: Gál Gábor / Heves Megye Hírlap

– A nézőszámok mennyire követik ezt a látható törekvést?

– Kilenc éve vezetem a színházat, és 2011-ben alig hatezres nézőszámmal vettem át. A 2014–15-ös, közel 14 ezres hullámhegyet még nem sikerült túlszárnyalni, de nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy tartsuk e mutatót. A publikum összetételének ­arányait is megpróbáljuk kiegyensúlyozottabbá tenni. Mára örömtelien megnőtt gyermek- és ifjúsági­ korú nézőink száma. Nyugdíjas közönségünk létszáma stabil, ők adják felnőtt­bérleteseink gerincét. Sajnos az aktív felnőtt közönség számának növelésében vannak még feladataink. Ők a családfenntartók, akik dolgoznak, minden erőfeszítésük a kenyérkeresetre összpontosul, így rendkívül nehéz őket megszólítani. Nagy szomorúság, hogy sokan, az évtizedeken át hűséges törzsközönség tagjai közül már nem lehetnek velünk. Hiányzik értő szeretetük, elemző beszélgetéseink. Másik fájdalmam, hogy nem tudjuk eléggé bevonni a város egyetemmé vált felsőoktatási intézményének hallgatóit. Sorozatos próbálkozásaim ellenére sem tudtam gyümölcsözővé tenni kapcsolatunkat. Kedvezményes bérletkínálatunk ellenére az érdeklődők létszáma nem tudott megtölteni egy nézőteret.

Liliomfi az egri társulat előadásában Fotó: Gál Gábor / Heves Megyei Hírlap

– Csiky Gergely A nagymama című vígjátékát próbálta a társulat, amikor bezárt az intézmény. Munkáltatóként hogyan néz szembe a nehézségekkel?

– A színház tetszhalott állapotba került. Eddig az évad kétharmada teljesült, értékes egyharmada még előttünk állna. Ez a tény érzékenyen érint bennünket a bevételek terén is. Ha a kényszerű szünet az évad végéig is eltart, nem tudjuk pótolni elmaradt előadásainkat. Kormányzati segítség nélkül, önerőből képtelenek lennénk eleget tenni esetleges bérlethányad visszafizetési kötelezettségünknek. Ha esetleg május végén újra indulhatunk, még lenne esély, hogy az évad meghosszabbításával részben teljesíteni tudjuk elmaradásainkat. A kialakult helyzet rendkívül érzékenyen érinti nem közalkalmazott, előadásra szerződött kollégáinkat is, hiszen az elmaradó előadások miatt elesnek jövedelmüktől.

– Ön személy szerint mit üzenne most a publikumnak?

– Ami most elsőként eszembe jut, Ady Endre verse, az Intés az őrzőkhöz: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán, /Az Élet él és élni akar.”

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában