Lakberendezés

2010.03.31. 10:35

Angol designer, budapesti lakás

Egy világlátott magyar megrendelő és egy világlátott angol tervező közös gondolataiból igazi européer hangulatú otthon született.

BAMA

Öröm a szerzőnek, siker a szerkesztőségnek, ha egy cikk eléri a célját. Ha a lakberendezési lap oldalain szereplő kreatívan kivitelezett otthon megtetszik, inspirációkat ébreszt, elképzelésekbe illeszkedik. Ha az illető lakás kivitelezésében közreműködő szakembergárda munkáját elismeréssel díjazza az olvasó, akinek véletlenül a legjobbkor kerül kezébe a Lakáskultúra magazin.

Erről a szerencsés fordulatról mesél történetünk, melyben egy világlátott magyar megrendelő és egy világlátott angol tervező közös gondolataiból igazi européer hangulatú otthon született, itthon, Budapesten. Mert az illető hölgy – innentől Katalin – épp kertvárosi lakhelyét cserélte volna belvárosira, ám ez nem túl egyszerű manőver manapság. El is indult feltérképezni a lehetséges helyszíneket, így az Operaház környékét is, az Andrássy út szépségével persze nem is volt gond, annál inkább a környék eladásra kínált lakásainak állagával. Még a homlokzatukban és belső udvarukban példásan tatarozott épületek is rettentően lerobbant otthonokat rejtettek. Az évtizedes elhanyagoltság látványa alaposan elbizonytalanította a vásárlási szándékkal érkező, ám a lakásfelújításban legkevésbé jártas Katalint, aki már-már feladni készült terveit.

És ahogy a reménytelen pillanatokban közbeavatkozó sorsszerű gondviselés csak a kitartóan türelmeseknek kedvez, úgy vendéglátónk is épp ez idő tájt figyelt fel magazinunkban egy környékbeli, felújításon és teljes arculatváltáson átesett lakás képeire. A fotók sajátos látványvilágú enteriőröket mutattak, melyek mintha egy külföldi magazinból érkeztek volna. Azonban a franciás–angolos stílusú miliőkben meglepő módon magyar tulipános ládák, faragott szuszékek, antik parasztbútorok díszelegtek és árulkodtak a hazai vonatkozásról.

A cikk egy angol vezetésű ám kizárólag magyar szakemberekkel dolgozó kivitelező csapat munkáját dicsérte, akik a lelakott belvárosi romhalmazt végtelenül ízléses otthonná változtatták. A Catherine Dickens dizájner vezette társaság ugyanis sajátos vonzalmat érez Budapest századfordulós házainak elhanyagolt lakásai iránt, melyek renoválásában nem ismernek lehetetlent. A történeten felbuzdulva, lapunkkal a kezében Katalin felkereste őket, s a megismerkedés és rövid egyeztetés után elkezdődött az ingatlan keresése az új megbízónak. Rövid idő elteltével meg is találták a megfelelő otthont egy harmincas évekbeli épületben.

Ezután – ahogy minden kivitelezésük során – a hihetetlen rövid határidőt tartva megszállták, kifilézték, átforgatták, kibővítették és berendezték az adott helyszínt, melyre, mondják, eztán a saját anyja sem ismert rá. Így e száznegyven négyzetméteren a főfalakon kívül minden fal bontásra került, s a lakás központjaként ötven négyzetméternyi elegáns, többfunkciós nappali született. A nagyvonalú, konyhát és étkezőt is magában foglaló közösségi tér mellett további három lakályos szobát, a hozzájuk tartozó szeparált fürdőszobákat és tárolókat is kialakítottak. A magyar szokások tekintetében még kissé luxusnak számító beosztás a fővárosunkban ingatlant vásárló számos nyugat-európai és angol megrendelő miatt Catherine-ék lakásaiban alapvető elvárást jelentő „belépőszint”.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!