Balajti Istvánné élen jár a gondoskodásban, a munkabírásban

– Maklári születésű vagyok, egészen pontosan maklártályai, mert akkor éppen a két községnek közös volt a közigazgatása. 1990-ben költöztünk Nagytályára, akkor kaptunk egy szolgálati lakást, amit meg-vásároltunk és felújítottunk, azóta itt élünk a családommal. Két gondoskodó felnőtt gyerekem és uno-kám van. Már 45 évesek, a férjem is nyugdíjas már, mint ahogy én is – kezdte a beszélgetésünket.

A gyerekkoráról is mesélt, mint mondta, a szülei munkás emberek voltak, a Finomszerelvény-gyárban dolgoztak, az apukája cipész volt, utána ő is ott dolgozott.

– Örököltem azt a tulajdonságot tőlük, hogy amilyen feladatot kapsz, azt becsülettel, teljes szorga-lommal és odaadással végezd. Ez bennem már tetten érhető volt egészen óvodás koromtól kezdve. A zene és a sport határozta meg az óvodás és iskolás koromat. Alsó tagozatban már kórusban énekel-tem, illetve egy jó nevelőnek köszönhetően a kézilabda is nagyon előtérbe került. Nagyon-nagyon sze-rettem a sportot, rendkívüli módon élveztem és sikeres is voltam benne, meg az egész csapat. Ez a lendület egészen a középiskoláig kitartott, ahol már kosárlabdáztam is. Ezt derékba törte egy súlyos sérülés – mesélte.

A későbbi tanulmányai az óvónői pálya felé terelték. A szarvasi óvónőképzőbe járt, majd elvé-gezte az ELTE tanítóképző karán a vezetőképzést is.

– Negyven évig voltam óvónő, egy ideig Egerben, majd nagyrészt Nagytályán. Ez nemcsak szakma, hanem hivatásom lett, mely meghatározta az egész életemet. Rendkívüli módon szerettem azt, amikor egy valamilyen részképességgel küszködő gyermeket fel tudtam hozni arra a szintre, ahova kell, hogy az iskolában megállja maximálisan a helyét. A szülőkkel is nagyon jó kapcsolatunk volt, ami nagyon fontos a közös nevelésben. Büszke vagyok arra, hogy vezetésem alatt indult el sok más mellett a szüreti felvonulás, a sakkoktatás, a zeneóvoda, a néptáncórák. Sőt, egy olyan testnevelőnk volt, aki a gyermekjógától kezdve a tartásjavításig mindent bevett a foglalkozások kö-zé keretében, melynek köszönhetően jól teljesítettek a gyerekek az iskolában. Innen mentem nyug-díjba, ami sokkoló volt, mert az fogalmazódott meg bennem, hogy ennyi, ezek után nincs is más dolgom – emelte ki.

Aztán persze talált magának feladatot, az óvónői hivatás mellett közéleti szerepet is vállalt, hiszen 2006-tól 2024-ig önkormányzati képviselő volt. A munka elvállalásában a közösség segítése, a tenni akarás, a tettvágy, a kihívások motiválták. A szociális területen dolgozott, de minden egyéb feladatot igyekezett lelkiismeretesen elvégezni. Nagy része volt abban, hogy megújult az óvoda, hogy letették Nagytályán az ipari park alapjait. Ennek jutalma egy Nagytályáért érdemrend lett.

A közösségformálásban is fontos szerepe van a faluban. 2016-tól ugyanis a faluszépítő egyesület tagja, 2024-től pedig vezetője, melynek több tucat aktív tagja van. Ott segítik, szépítik a falut, ahol tud-ják. Keresik a kreatív megoldásokat, emellett buszmegállót takarítanak, füvet nyírnak, ápolják a zöldfe-lületeket.

Emellett pedig még aktív tagja a kulturális életnek is. A Melódia Kamarakórus megálmodója és vezetője, mely 2008-tól működik. Amatőr kórus, de rendszeres fellépői a maklári és nagytályai rendezvényeknek. Magasan képzett szakmai karvezetővel, a gálakórus minősítésig jutottunk el. Végül megfogalmazta alapelveit, melyek közül a maximalizmusát emelte ki.

– Pont emiatt nem tudok egy helyben ülni, mindig van feladat, amit meg kell oldani. Emellett pedig az élethosszig tartó tanulást is nagy erénynek ítélem meg – fogalmazta meg.

Orosz József polgármester úgy nyilatkozott róla, Marika bármikor hadra fogható, soha nem mond nemet semmire. Gondoskodó, szorgalmas és önfeláldozó, legyen szó munkáról vagy a családról.

(x)