Zombi

A vámpírok és vérfarkasok után a zombik tűnnek fel leggyakrabban a horrorfilmekben. A zombi élőhalott, aki vírus hatására elveszíti régi önmagát, és semmi nem számít, csak, hogy egyen. Emberi húst. Kitalált lények, én mégis hozzájuk hasonlatosnak érzem magam. Ugyan nem vagyok kannibál, és nem szeretném senki testrészeit csócsálni, senki agyát sem szeretném megkóstolni, még akkor sem, ha maga Hannibal Lecter készíti el. De minden más stimmel. Élek, dobog a szívem, tudok mozogni, de belül mintha meghaltam volna.

Vannak váratlan fordulatok az életben, mikor minden reménytelenek tűnik, a színek megfakulnak, semmi nem érdekel, és úgy érezzük, ebből nincs kiút. Nézünk értetlenül, hogy mások hogyan tették túl magukat hasonló helyzeteken. Várjuk, hogy megálljon a világ, de nem áll meg, csak pörögnek az események és visznek a gyászos vég felé. Persze, belül azért dolgozik a lélek, próbálja elhitetni, hogy nem lesz baj.

Ezek a fájdalmas hírek még nagyobb megpróbáltatást jelentenek, ha sokasodnak. Egy szörnyűséggel még talán elbír az ember, azt valahogy túléli, de egy éven belül két tragédia már sok. S ilyenkor a dühös sírás után, a mérhetetlen szomorúság közepette, egyszerűen lezsibbad odabent minden, az agy, a szív. Az érdeklődés elmarad, és bár élünk, lélegzünk, eszünk, de belül kicsit meghalunk, vagy nagyon, és tompultan várjuk a végét.