Áldozatok

Szinte nem telik el úgy hónap, hogy ne rázná meg valami szörnyűség az egész országot, tragédiák egész sorával találkozunk rendszeresen. Az internet térhódításának köszönhetően sokkal könnyebben eljutnak ezek az információk az emberekhez, a közösségi média pedig betekintést enged az olvasók gondolkodásába, lelkivilágába a kommentek segítségével, amiből jócskán akad egy-egy poszt alatt. Sajnos sokszor elkeserítő a tanulság.

Az áldozathibáztatás valamiért nagyobb népszerűségnek örvend, mint valaha. A dunakeszi hármas gyilkosság sokakból azt a reakciót váltotta ki, hogy a nő volt a hibás, mert biztos megcsalta a férjét, és ha így volt, akkor persze teljesen normális, hogy jön a felszarvazott férj és végez az egész családdal. Itt felmerül a kérdés, hogy miért gondolja bárki azt, hogy ez normális. Ha valakit megsértenek, akkor jogos azt lelőni? Nem élünk a középkorban, bár sokan ezt mégis így gondolják. Bárhogy is nézzük, a férfi lelőtte a párját, annak anyját és saját gyermekét. Erre nincs mentség, nem lehet azt mondani, hogy az asszony a hibás. Egyszerűen, nem lehet lelőni senkit azért, mert más életet akar. Nem lehet, és pont. Nem fér a fejembe, hogy lehet mentegetni a gyilkost, mert őt megbántották, ezért kivégezhet embereket. Ugyanúgy, ahogy azt se értem, hogy miként lehet egy megerőszakolt nőre azt mondani: biztos kihívó ruhában volt, vagy egyáltalán minek ment oda. A gyilkosság az bűn, az erőszak bűn, és nincs rá mentség.