Ki vagyok én?

Esetleg hogy néznénk ki hatvanévesen vagy éppen milyenek voltuk tíz esztendővel ezelőtt? Vajon miért ilyen népszerűek az internetes kihívások?

Azért, mert mióta él az emberiség, azóta kíváncsi. Mindig az vezérel minket, hogy mit csinál a másik és milyen lehet az ismeretlen. Ez az ősidők óta így van, Ádámnál és Évánál sem volt ez másként. Ám ehhez a tudáséhséghez társul még egy hatalmas bizonyítási vágy is. Igenis megmutatom, hogy amit ő tud, azt én kétszer olyan jól meg tudom csinálni. És bár azt hisszük, ez milyen jó, mert folyamatosan fejlesztjük magunkat, ez nem biztos, hogy így van. Csak jussanak eszünkbe azok a kihívások, ahol például tömény fahéjat kellett megenni, vagy egy vödör jeges vizet kellett a kihívottaknak magukra borítaniuk. A kékbálna-effektusról nem is beszélve.

Sajnos az éremnek mindig két oldala van. De ettől egy pillanatra se ijedj meg, drága olvasó, hiszen a te kezedben a döntés! Nem kötelezhetnek arra, hogy olyan kihívásokat fogadj el, amelyeket egyébként nem tennél meg. Ám ez nem azt jelenti, hogy mihelyt elolvasod a challenge szót, rögtön utasítsd el a felkérést.

Mint említettem, mindennek két oldala van. A tetris challenge például igazán szórakoztató. Emellett olyan hivatások eszközeit ismerheted meg a képek böngészésével, melyekről nem is gondoltad volna, hogy megtalálod az adott munkahelyen. Engem is megtalált már néhány ilyen kihívás, melyben az általam űzött sportról vagy éppen a kedvenc versemről, könyvemről kellett írnom. Bízom benne, hogy valaki ezáltal megtalálta új kedvenc olvasmányát.

Úgyhogy kedves olvasó, jól gondold meg, hogy mi az, amit elfogadsz és mi az, amit nem. Hiszen bármi megtörténhet…