Kedvencem: a költő (variációk)

I.
Sárgán virágzik az ujjvégi nikotin
tűztől gyöngyöző homlokáról
hamu hullik a csészébe, mint virágpor,
némán ül, mozdulatlan, s gondolkodik Rodin.

Némán, gondtalan kavar egyet a kávé, a költőn
ezüstkanállal vigyázva, ki ne löttyenjen fejéből
semmi, e rideg befogadó mindent elpusztító lényből,
a haragból, az ihletből, a gonoszságból és a gőgből.

Sopánkodva mászkál sajgó, lyukas költőjével egy fog
fel-alá, s győzködi magát:
„Nem fáj, nem fáj! Nem kell orvos!”
Ki az, ki minden lyukas költő miatt
gyáván doktorhoz robog?
A végén kihúzzák a költőt,
s a fog bölcsesség költői száma egyre fogy.

Szivárványt párolog: az alkohol, a füst és az érzelem.
Monokróm pompája egyedi, az ismétlődő kávéházban,
s míg körmöl a vers – drámai költőt érlel
a meghasadó éjszakában – önmagát hasítva
elhullik minden éjjel, a lángoló főnixi értelem.

II.
1.
Sárgán virágzik az ujjvégi nikotin
Tűztől gyöngyöző homlokáról
hamu hullik a csészébe mint virágpor,
Ül mozdulatlan, s gondolkodik

2.
Rodin

3.
Némán, gondtalan kavar egyet
a kávé a költőn ezüstkanállal vigyázva,
ki ne löttyenjen fejéből semmi, e rideg,
befogadó, mindent elpusztító sejtlényből,
a haragból, az ihletből, a gonoszságból
és a gőgből.

Sopánkodva mászkál sajgó,
lyukas költőjével egy fog
fel-alá, s győzködi magát:
„Nem fáj, nem fáj! Nem kell orvos!”

Ki az, ki minden lyukas költő miatt
gyáván doktorhoz robog?
A végén kihúzzák a költőt, s a fog
– bölcsesség – költői számban egyre fogy.

4.
Szivárványt párolog az alkohol,
a füst és az érzelem.
Önmagát égeti a parázsló főnix: az értelem.