Ötödik óra után

Ülünk egy pléden,
Érsekkert közepében.
Hallom a természet szép szavát,
Repülőknek zúgását.
Szirénázik a mentő,
Egerben ez nem túl meglepő.
A fák őszi színben állnak,
A békák szúnyogra várnak.
A víznek csobogását,
A gesztenyék potyogását,
Fagyitölcsér ropogását,
A levelek hullását
Az őszben élem át.

Azt vettük most éppen észre,
Hogy az Érsekkert fallal van körülvéve.
A gyep már barnás,
Fenekemnek nem túl párnás.
Egy bácsi feláll, gesztenyét fog hirtelen,
Végül visszaül csendesen.
Biciklivel sok fiatal betér ide,
Mi meg nézhetjük irigykedve.
Két diáklány a suliból idetérve,
Fáradtságtól elgémberedve.
Tesi, töri, angol, matek, irodalom,
Egy diáknak szívfájdalom.
Ülni a padban, elsorvadni végleg,
Én már nem bírom, de tényleg!
Vár az ősz, a szabadság,
éljen az ifjúság!