SÉTA

2010.03.11. 17:51

A szabadság mai szelleme

Március 15. – minden magyar ember szíve megdobban e dátumra, mert ez jelenti nekünk őseink küzdeni akarását, kitartását és szabadságvágyát.

Molnár Eszter Martina (EKF Gyakorló Gimnázium)

Vajon most szabadnak mondhatjuk magunkat? De hogyan fizetünk érte? Méltóak vagyunk arra, hogy őseink nyomdokaiba lépjünk? Elég erősek vagyunk, hogy az általuk mutatott példákat követve mi is küzdjünk? Igaz, mi már nem karddal és vérrel küzdünk, nekünk nehezebb dolgunk van: ésszel és értelemmel hadakozunk.

Szabadságra vágyunk! Hol találjuk meg? Szabadnak mondjuk magunkat. Azok vagyunk? A testünk igen! De a lelkünk is szabad? Tudjuk, mi az? A lélek szabadsága? Írók, költők sokat megálmodott és versbe foglalt gondolatai. Gondolatai, melyek a szabadságot hirdetik és a magyar földet dicsőítik. De vajon mi elismerjük-e a magyarságunkat úgy, mint ahogy azt állítjuk? Gondolatokkal, szabályokkal gúzsba kötött testünk fájdalma megbéklyózza elfáradt elménk szabadságvágyát. Már nem állunk ki magunk mellett úgy, mint akkor! Mi már nem ismerjük azokat az érzelmeket, sem mindent elsöprő erejüket, amiket őseink ismertek és megéltek.

Elvárjuk, hogy megmutassák nekünk, de tenni már nem teszünk érte semmit. Ellustult, tohonya, nemtörődöm és hitehagyott nemzetté váltunk. De még nincs késő!

Jöjjön hát a tavaszi szél! Söpörjön ki minden rossz, érdektelen gondolatot és viselkedést! Frissítsen testet, lelket! Hozzon megújulást gondolatban és cselekedetben, hogy méltóak lehessünk elődeink gondolataira és tetteire! Hogy büntetés nélkül kiejthessük a magyar szót! Büszkén és félelem nélkül vallhassuk magunkat magyarnak! Ne kívánkozzunk más országba! Magyarországot érezhessük a legszebb és legjobb helynek a világon!

De, hogy mindez megtörténjen, önmagunkban kell hinnünk leginkább! Ha hiszünk magunkban, erősek vagyunk. Nem győzhet le bennünket sem fegyver, sem gondolat. Egyenlőnek kell lennünk minden nemzettel, s egyenlőnek kell elfogadnunk a többi nemzetet is. Példát kell mutatnunk, hogyan lehetünk naggyá. S meg kell tanulnunk mindent, ami segítségünkre lehet: össze kell fognunk önmagunk és igaz hitünk erejét felhasználva, hogy továbblépjünk a fejlődés következő fokára. Ember és Isten segítségével.

Egy eszméért feledték önös érdekeiket

Próbáljunk hát elmélkedni: a szabadság minden téren máshogy jelenik meg. Lehet egy eszmeáramlat elindítója, egy korstílus meghatározója, lehet egy kitűzött cél, vagy a boldogság kulcsa, mely csak egy elillanó pillanat, egy ritka, felbecsülhetetlen ajándék. Nem mindenkinek osztanak ugyan egyenlően ebből az ajándékból, mert akkor hamar elfogyna. Viszont akiknek kijutott belőle, megélhették a mennyországot. Az 1848-as forradalom hősei oly sok küzdelem után részesültek belőle.

Ahogy ott állt a költő, kérdezett, és felelt a nemzet, beleremegett a Duna vize, és visszhangot keltettek a dombok. Messze szálltak az égbe kiáltott jelszavak, hogy az egész világ hallja: „Éljen a szabadság!” Fékezhetetlenül tört előre a forradalomra felesküdtek hada, meghajlott akaratuk alatt minden gyáva, idegen ellenfél, kiben kevés volt az emberség, de annál több a hatalomvágy. Küzdeni, harcolni, győzni, elbukni, merni vagy meghalni egy eszméért, s feledni azt a szót: „én”! Elmébe vésni az örök törvényt, hogy haza csak egy van.

Mennyit kíván ez egy egyszerű embertől? Biztosan többet, mint amennyit halandóként képes megtenni. Mégis megérte. Igen, ennek így kellett történnie, cselekedni kellett, hogy a végén diadalmenettel fejezzék be március nagy napját. Mert ez az eszme megtanít kitartani, győzni és elérni a célunkat. Az ünnepek talán az ugródeszkák, hogy előretekinthessünk, levonhassuk a tanulságokat és felkészülhessünk az újabb „csatára”. Így teremthetünk, haladhatunk, és majd egyszer csak arathatunk.

Hegymegi Flóra (Szilágyi Erzsébet Gimnázium)

Ahogy ott állt a költő, kérdezett, és felelt a nemzet, beleremegett a Duna vize, és visszhangot keltettek a dombok. Messze szálltak az égbe kiáltott jelszavak, hogy az egész világ hallja: „Éljen a szabadság!” Fékezhetetlenül tört előre a forradalomra felesküdtek hada, meghajlott akaratuk alatt minden gyáva, idegen ellenfél, kiben kevés volt az emberség, de annál több a hatalomvágy. Küzdeni, harcolni, győzni, elbukni, merni vagy meghalni egy eszméért, s feledni azt a szót: „én”! Elmébe vésni az örök törvényt, hogy haza csak egy van.

Mennyit kíván ez egy egyszerű embertől? Biztosan többet, mint amennyit halandóként képes megtenni. Mégis megérte. Igen, ennek így kellett történnie, cselekedni kellett, hogy a végén diadalmenettel fejezzék be március nagy napját. Mert ez az eszme megtanít kitartani, győzni és elérni a célunkat. Az ünnepek talán az ugródeszkák, hogy előretekinthessünk, levonhassuk a tanulságokat és felkészülhessünk az újabb „csatára”. Így teremthetünk, haladhatunk, és majd egyszer csak arathatunk.

Hegymegi Flóra (Szilágyi Erzsébet Gimnázium) -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!