SÉTA

2010.08.13. 15:25

Matek, a diákok nagy mumusa

Akárhogy is van: egy pótvizsga szégyenérzettel és szorongással tölt el minden gyereket. Ha megvan a kellő segítség és a kellő megértés, akkor nem kell, könnyebb túlélni.

HEOL

Ha valakit a tanév végén évismétlésre köteleztek, annak az augusztus végi kellemetlen megmérettetések biztosan beárnyékolják az egész nyarát, a kötelező felkészülés kényszere megmérgezi a vakációt. A kényszerű beszámolók a legtöbb intézményben hamarosan elkezdődnek, és a szeptember végén kezdődő pótérettségikre is mostanában lehet majd jelentkezni.

Az általános és középiskolákban hivatalosan augusztus 25. és szeptember elseje között zajlanak a pótvizsgák, a valóságban a javítók időpontját az iskolák attól függően határozzák meg, hogy mikorra esik a tankönyvvásárlás. Ez utóbbi ugyanis sarkalatos kérdés a pótvizsgázók számára: ha sikeres volt a beszámoló, meg kell venni a következő évfolyamra való csomagot, ha nem, maradhatnak a tavalyi könyvek. Azok a tanulók, akiknek az augusztus végi időpont nem volt megfelelő, általában az első tanítási héten pótolhatják a beszámolót.

Az idei évben nagyságrendileg negyvenezer diáknak virított legalább egy egyenes a bizonyítványában. A pótvizsgára kötelezett diákok többsége a felsőbb évfolyamok, illetve a középiskolák diákjai közül került ki. Ennek a korosztálynak ugyanis a kamaszmentalitásból adódóan rendszerint „jobb dolga is van” év közben annál, mint matekot, fizikát, történelmet tanulni. Mire év végén észbe kapnak, addigra pedig már általában késő: egy utolsó percben megszerzett ötös, egy hibátlan dolgozat vagy felelet a legjobb szándékú tanárral sem feledteti el a karó-erdőt. Legkevesebben a sokéves statisztikának megfelelően ez évben is a gimnáziumokban buktak meg, az általános és szakközépiskolákban már viszonylag többen, a legnagyobb számban pedig a szakiskolákban hasaltak el. Utóbbi iskolatípusban akadtak olyan intézmények is, ahol a bukottak aránya a 30 százalékot is elérte. Ez nagyon sok.

Félek, hogy azt is elfelejtem, amit tudok

– Kilencedikes voltam, és megbuktam matekból. Életemben először nem sikerült legalább egy kettest összeszednem – mesélte az egyik egri szakközépiskolában tanuló Gergő. – Készültem, tanultam, még magántanárhoz is jártam. Ennek ellenére rettegek, hogy elfelejtem a matekot, vagy leblokkolok, amikor az írásbeli lesz. Igen, talán attól tartok a legjobban, hogy azt is elfelejtem, amit egyébként tudok. Igazából azért is félek, mert nem tudom, hogy zajlik egyáltalán egy pótvizsga.

A diákok legnagyobb része matematikából, illetve más természettudományos tárgyból kénytelen pótvizsgázni, de a történelem és az idegen nyelvek követelményei is sokaknál bizonyulnak teljesíthetetlennek.

A lámpaláz blokkolja a teljesítményt

A gyermek minden esetben izgul, fél a következményektől, és gyakran dühös magára, a tanárokra, hogy idáig jutott. Ezt van, aki kimutatja, van, aki elfojtja, attól még az eredmény ugyanaz: lámpalázas a gyermek. Azt pedig mindenki tudja, hogy a lámpaláz mennyire vissza tudja vetni a teljesítményt. Ezért fontos nagyon a szülők és a barátok támogatása, akik esetleg nem csak lelket önthetnek a vizsgázóba, de a felkészülésnek, a tanulásnak is aktív részesei lehetnek.

A mostani pótvizsgán egyébként csak azok vehetnek részt, akik egy vagy két tantárgyból kaptak elégtelent. Akik három vagy több tárgyból szereztek egyest, azoknak – néhány kivételtől eltekintve – össze kell barátkozniuk az eggyel alacsonyabb évfolyam diákjaival.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!