Szeretem az esőt

Szeretem az esőt, mert ilyenkor
vagyok csak igazán önmagam.
Szeretem az esőt, mert ilyenkor
nem kellenek szavak.
Nincs szükségem szavakra ahhoz,
hogy verset alkothassak…

Csak kinyitom a szívem és
„kiöntöm” belőle amit érzek.
Csak egyszerűen leírom,
mert így könnyebb
Könnyebbnek tűnik az élet,
és könnyebb elviselni a szomorúságot,
amit ilyenkor érzek.

De ami a legfontosabb, hogy ilyenkor
mellettem állnak azok a személyek,
akik kincset érnek.
Kikre gyémántként tekintek,
és gyémántokat is látok,
Ezek a személyek a féltve őrzött,
jó öreg barátok.

Amint felnézek az égre és látom,
ahogy az eső hull belőle,
Ilyenkor elöntenek az érzések
és arra gondolok:
Néhány embernek úgy válik
a reménye semmivé,
mint ahogyan az esőcsepp,
amint földet ér.