Mi történik akkor, ha nem figyelsz oda, kire kattintasz?

Ha a fent nevezett író szemléletét magunkévá tesszük és kellő humorral nézzük a minket körülvevő világot, akkor számtalan regénybe illő epizódot találhatunk az életünkben, ami átsuhanva keresztezi azt és akár akkora változásokat is hozhat a megszokott létünkben, mint lord Bannister életében egy szőke ciklon...

A lényeg, kedves Olvasó, nézzük meg, mekkora tévedés jöhet létre akkor, amikor valaki az facebook-on való csetelés közben, kellő odafigyelés nélkül küldi el a levelét...
„Szép napot! Egy nem igazán anatómiai kérdésem lenne. Hogy történik a tetemek formalinozása, meddig tart a folyamat és a tárolás hogyan kivitelezhető? Úgy értem, hol tartják őket és hány fokon? Ugyanúgy 2-4 fokon, mint a patoszos cadavereket? BB”

„Kedves Kisasszony! Mérhetetlenül megtisztelő, hogy eme fantasztikus kérdéssel hozzám fordult, de első nekifutásra csak annyit tudnék válaszolni, hogy lövésem sincs. Hullák tartósításához még nem volt szerencsém; leszámítva némely háziállatot, amit levágtunk, de azokat mélyhűtőben tároltuk a továbbiakban. Mindazonáltal a következőket szeretném megfontolásra írni: először is olyan edényt válasszon, amiben az illető hulla jól elfér, aztán arra is méltóztasson figyelni, hogy biztonságosan zárható legyen és ne eresszen, mert drága a formalin és szerintem büdös is. Aztán a tempó: ha a folyamat során kapkod, akkor ugyan lehet, hogy hamar elkészül, de nagy a hiba lehetősége is. A 2-4 fokos tárolás szerintem csak flanc. Az iskolákban fellelhető preparátumok szobahőmérsékleten vannak, és mégis évtizedeket kibírnak. Az a patoszos valamicsoda, amit írt, szerintem tökéletes. És végezetül, ha ideje engedi, kérdezzen meg egy hozzáértőt. Legyen jó! JT”

„Köszönöm szépen a jó tippeket! Azt hiszem, nagypapámnál fellelhető pár teknő, mely tökéletesen megfelel majd erre a célra. Mivel azt is megtudhattam, hogy a hulláknak elég széles a hőingadozást tűrő képességük, a kamrában el is kezdhetem eltenni a szomszédot nyárra. A végeredményről értekezem! BB”
„Köszönöm! Már most nagyon várom a híreket az eredményről. Amúgy a nagyméretű vájling is – alias teknő – tökéletes a műveletek végrehajtásához. Éles látásra vall a probléma megoldásánál. Egyébként, ha nem vagyok nagyon indiszkrét, akkor megkérdezhetem, hogy a kedves/kedvetlen szomszéd mivel érdemelte ki a megérdemelt sorsát? Tetszik tudni, némiképp érdekelne, hogy hóbortos hülyeségeimmel meddig mehetek el, hogy a fent említett szomszéd sorsát elkerüljem. Addig is a legjobbakat és legyen jó! JT”

„Mint ma anatómia órán megtudtam, véletlenségből rossz Juhász Tamásnak írtam, bár ezt egy cseppet sem bánom. Meg kell hagyni, maga hozott ki tegnap a plexus brachialis által okozott mély depresszióból, amiért roppant hálás vagyok (ezzel ki is kerülte a teknőben történő fürdőzést). A kedves szomszédom pedig egyszerűen csak egy primitív evolúciós zsákutca, nem hiányzik senkinek, ellenben sokban hozzájárul orvosi tanulmányaimhoz, ami eggyel fentebbi kasztba emeli lelkecskéjét. Híres latin mondást írtam pennámmal a teknőre: Hic est locus ubi mors gaudet succurrere vitae. – Azóta már ázik a kedves zöldebb füvű a stelázsi alatt. BB”
Ilyen levélváltások után vajon mit lehetne mondani zárásként? Először is tisztázni szeretném, én az első pillanattól kezdve gyanítottam, hogy a kedves orvostanhallgató az első levelet sajnos nem nekem akarta küldeni. Konklúzió: milyen jó, hogy ezt a világot nem alkották teljesen tökéletesre...