Forró helyzetek a fagyhatár fölött

– Megígértétek, elmentetek, láttatok és győztetek. Két nyolcezres csúcs letudva. Számszakilag az összeg is stimmel. A nevek viszont nem. Csak félig. – A csapat, a K2-Gasherbrum I. Himalája-expedíció teljesítette a nyári küldetést, még ha a K2 rajtunk kívül álló okok – a rendkívül mostoha időjárás – miatt ki is maradt. Viszont cserébe az eredeti menetrendben szereplő Gasherbrum I. meghódítása mellett egy másik nyolcezer méter fölötti csúcsot, a Broad Peaket is sikerült „begyűjteni”. Ezzel egyébként a legeredményesebb magyar expedíciónak számítunk. Olyat ugyanis még egyetlen hazai csapat sem csinált, hogy egy túra alatt rögtön két nyolcezrest is sikerüljön legyőzni, ráadásul úgy, hogy a mostani 11 fős hegymászó társulatunkból többen mindkét csúcsra feljutottak. Vagyis egyértelmű sikernek könyvelhetjük el az idei himalájabeli vendégeskedésünket.

Magyarok a világ nyolcezres csúcsain: tizennégyből kilenc

Az idei nyári expedíció is a „Magyarok a világ nyolcezresein” elnevezésű sorozat keretében valósult meg, amelynek ötlete Kollár Lajoshoz, Erőss Zsolthoz és Mécs Lászlóhoz kötődik. A hegymászók azzal a céllal hívták életre az expedíciós láncot, hogy a világ mind a tizennégy, 8000 méternél magasabb hegycsúcsát magyarok is elérjék. A legutóbbi kettővel együtt immár kilencre nőtt a meghódított óriások száma.

– Tehát nincs szomorkodás, rossz szájíz? – Nincs. Nem is lehet. Megtettünk mindent, amit az adott körülmények közt lehetett. Alapos és körültekintő mérlegelés után döntöttünk úgy, hogy feladjuk a K2-t. Túl rosszak voltak a körülmények és túl nagy a kockázat. Tudni kell elengedni a „csúcsot”. Nehogy végleg a foglyai maradjunk. Mi egyébként soha nem használunk sem palackos oxigént, sem pedig magashegyi teherhordókat.

– Az expedíciótok szakmai vezetője, a Hópárducnak nevezett Erőss Zsolt, az Everest első magyar meghódítója nyilatkozta valahol: az a jó hegymászó, aki megöregszik. – Igen, Zsolt pedig már csak tudja. Néha nagyon nehéz lemondani olyasmiről, amire annyit készültél. Ami gyakorlatilag már ott van az orrod előtt, karnyújtásnyira. Csak meg kellene mászni. És mégis muszáj azt mondani, hogy nem. Most, így nem. Mert az eredményes expedíció feltétele, hogy mindenki sértetlenül hazatérjen. Semmi szükség a hősködésre, a hegy mindig erősebb. Nekünk kell alkalmazkodni hozzá. Lélekjelenlét, önuralom és megfontoltság. Ezek nélkül nem megy. Hibázni pedig többnyire csak egyszer lehet. Javításra ritkán adódik lehetőség.

– Azt azért a kívülálók is sejtik, hogy egy több mint két hónapos expedíció nem úgy kezdődik, hogy felültök a Himalája repülőjáratra. Számos olyan láthatatlan expedíciós tag is van a háttérben, akik a maguk testi valójában nem tartanak veletek, de mégis ott vannak mellettetek. – Ha most nem számítjuk az anyagi feltételeinek a megteremtését, a támogatók megnyerésére fordított időt – márpedig számolni kell –, akkor is több hónapos előkészületet, szervezést igényel egy ilyen túra. Fél év mindenképp szükséges rá az indulás előtt. És még akkor is akadhatnak meglepetések, váratlan helyzetek.

– De azért távoli őrangyalaitok is vannak, úgy hallom. – Szükség is van rá. A részletes, napi pontosságú és nélkülözhetetlen időjárás-jelentéseket például Pártai Luciától, itthonról kaptuk. Vagyis több ezer kilométer távolságról, hazulról mondták meg nekünk, mire számíthatunk a Himalájában. A hegyen a távolsági kapcsolattartás egyetlen eszköze a műholdas telefon.

– Eddig nem nagyon hallottunk emberi konfliktusokról. Most az egyik nyilatkozatban mintha említettél volna ilyet. Milyen egy szorosan összezárt csapat belső élete? – Amilyen egy szorosan összezárt csapaté lehet. Tulajdonképpen most sem történt különösebb, némi összezördülésről volt szó. Viszonylag kevésből kellett kihozni a mostani túrát, amiben a mi saját pénzünk is benne volt. Ez arra nem bizonyult elégnek, hogy komfortos körülmények közt élhessünk a hegyen, ehhez jött még a nem várt ellátási nehézség. Amikor az is kérdéses volt, megérkezik-e a megrendelt és kifizetett élelmünk. A hegymászók ellátását, kiszolgálását helyi cégek végzik. Tehát főként emiatt alakult ki konfliktus, morgolódás.

– Te, mint az expedíció vezetője és szervezője, mit tudsz ilyenkor tenni villámhárítóként? – Azt hiszem, elég higgadtan kezelem az ilyen helyzeteket. Már csak azért is, mert ha a rendes munkám során, az Új Színház főügyelőjeként, évtizedes tapasztalattal a hátam mögött az egyébként nem könnyű színházi emberekkel és helyzetekkel elboldogulok, akkor a csapatom tagjai közt is meg tudom őrizni a békességet.

– A világ második legmagasabb és a legnehezebben mászható csúcsa, a K2 most másodjára maradt ki, mi lesz a következő lépés? – A K2-t egy kicsit pihentetjük. Jövő tavasszal, március végén, április elején szeretnénk a Himalája nepáli részén lévő nyolcezreseket célba venni, egy kisebb, hat-hét hegymászóból álló expedícióval. A Lhotse csúcsa mellett a közelben lévő Everest is szerepel a tervünkben, de itt számolni kell azzal, hogy a pekingi olimpia miatt a kínaiak az olimpiai lángot elhozzák egészen idáig, tehát csúcsforgalom várható. Ha tehát ez az eredeti forgatókönyv nem jön össze, akkor B tervként az ugyancsak nyolcezer fölötti Makalu meghódítása lesz a cél.