Sport

2009.12.30. 18:24

A Loki – Lyon találkozó a csúcs

A sport 2009-ben is bővelkedett eseményekben, gazdagított bennünket felejthetetlen élményekben. A legszebbekből csíptünk ki hármat.

Fesztbaum Béla

Noha az utóbbi években a Puskás Ferenc Stadion közelségében élve telnek nagyrészt a napjaim, még akkor sem terveztem a Debreceni VSC Bajnokok Ligája csoport mérkőzéseinek helyszíni megtekintését, amikor készségesen felajánlották a három hazai mérkőzésre szóló bérletet. Ennek ellenére nem maradtam le a sorozat első meccséről.

Ismerőseim belépővel rendelkező egyike, munkaköri elfoglaltság okán Bécsben tartózkodott, és valószínűnek látszott, ami bekövetkezett, nem ért vissza a DVSC – Olympique Lyon mérkőzésre. A kezdés előtt két órával kért fel a „beugrásra”, amit nem hárítottam el. A televízió által kínált kényelemmel szemben vállaltam a csekély fáradtságot. Nem bántam meg.

A 42 ezer szurkoló együtt annak is csodás, aki nem egyszer látott hajdan kétszer annyit kettős bajnoki mérkőzésen, vagy éppen válogatott találkozón, amikor még Népstadionnak nevezték a legnagyobb magyar sportlétesítményt. Ami a játéktéren történt akkor is, most is – elbűvölt. Pedig, a különbség – némi túlzással – fényévekben mérhető.

Szorítottam persze a hajdúsági csapatért, de nem úgy elvakultan, hogy ne lássam, mit tud az a francia együttes, amelyik saját bajnokságában jelenleg hetedik a tabellán. A Lyon játékosai mesterien kezelték a labdát, ragadt hozzájuk a játékszer. Indításaik mértani pontossággal érkeztek a társakhoz. Váratlan megoldásaik, helyezkedésük, gyorsaságuk szemmel is alig volt követhető.

Nemes egyszerűséggel, számukra a világ legtermészetesebb módján csinálták azt, amit akartak azért, hogy gond nélkül nyerjenek a magyar bajnok „otthonában”. A meccs sorsa gyorsan eldőlt, nem volt miért izgulni. Tűnődhettem azon, hogy milyen távolra került a magyar futball a világ élvonalától. Félve attól, hogy netán még nagyobb is lehet a hátrányunk, hiszen kevés a biztató.

Ami mégis reménykeltő, azt a televízió hozta elénk Egyiptomból. U20-as labdarúgó válogatottunk játéka és bronzérme a korosztályos világbajnokságon, oázisnak tűnt a magyar valóságban. A legtöbb, amivel megkedveltette magát nemzeti csapatunk: tudott vesztett helyzetből is meccset nyerni. Mentálisan voltak erősen a mieink.

Ezerért őrizték feketén az autónkat, amíg kikaptunk

Bár nem késlekedtünk a DVSC – Lyon meccsre érkezve, távoli utcákban sem találtunk helyet az autónknak. Mígnem jött egy fiatal hölgy, aki féltve a járgányt a rongálástól azt ajánlotta, parkoljunk egy közeli építési területen. Az éjjeli őr vigyáz a mi kocsinkra is. Besoroltunk. Egy ezresbe került a nyugalmunk. Ami feketén csúszott a zsebbe, abból nyilván részesült az „üzletasszony” is. Ő nem vesztett.

Természetesen a labdarúgás alapvető szakmai követelményei tekintetében is tartották a lépést a legjobbakkal, ezért sem vesztették el a fejüket, ha vezetett az ellenfél. Néhányan közülük a legszebb reményeket is megvalósíthatják. Külön örömünkre szolgál, hogy egyikük, Balajti Ádám, szűkebb hazánkban nevelkedett, így még inkább magunkénak mondhatjuk a besenyőtelki származású ifjút. A sorsdöntő tizenegyes magabiztos értékesítése kisebb csodának is beillett. A sikerre éhes szurkolókat a fiatalok kárpótolták. Legyünk rájuk büszkék, hátha a jövőben is meghálálják.

A múltat idézendő, az Egri Vasas, illetve az Eger SE hajdani kézilabdázóinak találkozója kívánkozik még a krónikás értékrendje szerinti idei magaslatra. A nyári forróságtól is hevítőbb volt az a boldogító érzés, ami számos esztendő elteltével összehozta a lányokat. Kitették szívüket a Kemény Ferenc Sportcsarnok parkettjére, jobban szomjazták a labda szeretetét, mint a kánikula üdítő folyadékát.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Forgó Jánosné (balról), Pádár Ildikó és Szabó Julianna mosolya mindent elárul a kézilabdás hölgyek júliusban Egerben tartott találkozójáról. FOTÓ: A SZERZŐ
[/caption]

Még a rájátszásban sem fáradva teljesedtek ki legjobb szándékukban. A találkozás minden örömét, vidámságát megélték. A terített asztalokról fogyaszthatók mellett egymásból is csemegéztek a szeretet, a barátság kiapadhatatlan forrásából. A szépség vagy te, Sport! – juthat eszünkbe Coubertin. A sport, mint megannyi élmény szerzője, legyen társunk és jóakarónk a jövő esztendőben is! 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!