Sport

2009.12.28. 13:59

Kiss István az újjászületési útját járja

Ez év június 22-én súlyos baleset történt a vámosgyörki vasútállomáson. Kiss István főpályamestert munkavégzés közben elgázolta egy tolató tehervonat, minek következtében mindkét lába csonkulást szenvedett.

Fesztbaum Béla

<extar> Fél év elteltével egyre biztatóbb a sportember állapota. A tragikus esetet követő napokban sokszor megfordult Kiss István fejében, jobb lenne itt hagyni a földi világot. A csatanyerés közelében manapság úgy érzi, lélekben még boldogabb is lehet további élete, mint volt eddig.

A negyvennégy éves Kiss István adácsi származású. Gyerekként szerette meg a labdarúgást, és amikor Budapesten vasútépítő szakközépiskolában tanult, a BLSZ I. osztályában is talált magának csapatot. Technikusi végzettséggel a MÁV alkalmazásába került, Vámosgyörkön a pályafenntartás területén dolgozott, ahol főpályamesteri beosztásig jutott. Mintegy 120 kilométeres vasúti szakasz tartozott a felügyelete alá.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Kiss István protézisek és támaszok segítségével ismét járóképessé vált. FOTÓ: A SZERZŐ.
[/caption]

Szabad idejét változatlanul a labdarúgás töltötte ki, előbb Adács színeiben, majd Gyöngyösön kispályázva az Őrangyal, a Hotel Füred, utóbb a VAMAV Metcom együttesében rúgta a labdát. Külön örömére szolgált, hogy fiával együtt játszhatott, aki elsődlegesen a Gyöngyösi AK-Ytong NB III-as csapatának tagja. Kiss István a sorsfordító napon is legjobb tudása szerint végezte munkáját, éppen kitérőt mért.

Váratlanul érte a tolató vagon lökése, majd elesve többször megpördült, s arra eszmélt, hogy vért lát. Jobb lábát térden felül, a balt, térden alul vágta le a kerék. A fején is megsérült. A lélekjelenlétét megőrizve, saját magát részesítette elsősegélyben. Tudatát egy pillanatra sem veszítette el. A nála lévő mobil telefonon gyorsan értesítette fiát, mert úgy érezte, rövidesen meg fog halni.

A műtét után idővel életbe vetett hitét is visszanyerte

A hatvani kórházban dr. Tóth Róbert műtötte. A család, a barátok, a sporttársak szeretete és folyamatos érdeklődése, ismétlődő látogatásuk lendítette át a krízisen. Mindenkinek csak köszönettel és hálával tartozik. Eljutott arra a pontra, hogy kimondta: elfogadja a sorsát. Megbékélt helyzetével és máris célokat tűzött ki maga elé.

Már augusztusban megkapta az ideiglenes protéziseit, ám, mint várható volt, azok feltörték a még nem kellően gyógyult sebet és sértették a csontokat. Hol otthon, hol az intézetben tartózkodott. Várni kellett, nem lehetett siettetni a dolgok menetét. Novemberben végén folytatódhatott tovább Kiss István műlábainak próbája. Úgy gondolja, először lelkileg kellett stabil alapra állnia.

István már tervezi a jövőt

A biztos lábra álláshoz szükséges menet félidejénél tart. A nehezén túl van, de napokban számolva még sok munka vár rá az intézetben. Márciusban kaphatja meg a végleges protézist. A félidő a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy próba keretében 500–600 métert is képes járni mankók segítségével.

Az örvendetes változást sporttársai is megtapasztalták a bajnoki évzárón. Meghatottságukat könnyes szemek jelezték. Többségük sírt akkor is, amikor a tavaszi szezon hajrájában először kellett nélkülözni mérkőzésen a labdarúgást soha elhagyni nem akaró küzdő társat. Az évbúcsúztatón tiszteletdíjat kapott Kiss István, mint csapatuk 2009-es évi legjobbja.

A Kiss család a baleset előtt is erős volt együtt

Kiss Istvánné olyan labdarúgó feleség és édesanya, aki mindig örült férje és fia pályán elért sikereinek, de a mérkőzésekre nem kíváncsi. Focizó öccse révén eleve bele került a futball világába, ezért is tudja nagyra értékelni azt a kollektívát, amelyik a játék egészét magába foglalja. Emberpróbálónak tartja az idei esztendőt, ami kezdődött saját gépkocsis balesetével, folytatódott férje tragédiájával, novemberben pedig elvesztette beteg édesapját.

Összetartó családjuk a nagyszülőkkel együtt mindenben erősnek bizonyult korábban is. A feleség maga is eltűnődik azon, hogy miért érte őket az a szörnyű csapás, amin férje keresztül esett. Némi vigaszul viszont megtapasztalhatta más emberek empátiáját, segítő készségét, általa alig ismert személyek vigasztalását. Biztos abban, hogy férje megvalósítja legújabb szándékát, mert nagyon akarja.

A súlyos balesetet szenvedő Kiss István először is a családjáért, a szüleiért, de közvetlenül utána a barátaiért vállalja azt a heroikus küzdelmet, amiben már nem ismer csüggedés. Sugárzik róla az életerő. Úgy érzi, hogy szülei vele párhuzamosan élik meg a gyógyulást, ami soha vissza nem vezet már a régi gyakorlathoz.

Azokért akar dolgozni, akik visszaadták az életbe vetett hitét. Számos tekintetben úgy akar élni, mint a baleset előtt, csak persze nem futballozhat. A labdarúgó pályák környékéről azonban nem akar hiányozni. Szurkol a fiataloknak, benne a fiának. Amikor az ősszel először kivitték a GYAK meccsére, hangos beszélő keresztül köszöntötték a tolókocsival érkezőt.

Így vall az Ünnepről és a családról

Az ünnep lényege megkerülhetetlen a Kiss Istvánnal folytatott beszélgetésben. Szívesen és őszintén fogalmazza meg gondolatait ebben a tárgykörben is. Istenfélő hívő embernek tartja magát, noha római katolikus vallását nem teljesen úgy gyakorolja, ahogy azt tanulta. A megkapott alapok ébredtek most életre benne. A hit is erősíti, hogy valamiért itt kellett maradnia az élők között.

Az is megfogalmazódott már részéről, hogy nagy valószínűséggel, több boldogító érzéssel párosulnak baleset utáni évei, mint a megelőzőek. Pedig, soha nem lehetett boldogtalan. Voltak céljai, amit sikeresen megvalósított. Volt öröme eddigi életében is, ám a tragédia nyomán egészen más irányba nemesedhetett belső énje. Sok mindent megtapasztalt általa.

Összetartó családjuk a nagyszülőkkel együtt mindenben erősnek bizonyult korábban is. A feleség maga is eltűnődik azon, hogy miért érte őket az a szörnyű csapás, amin férje keresztül esett. Némi vigaszul viszont megtapasztalhatta más emberek empátiáját, segítő készségét, általa alig ismert személyek vigasztalását. Biztos abban, hogy férje megvalósítja legújabb szándékát, mert nagyon akarja. Kiss István protézisek és támaszok segítségével ismét járóképessé vált. FOTÓ: A SZERZŐ. -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!