Sport

2010.08.19. 21:03

Évfordulót ültek az Eger SE húsz éve bajnok ifistái

A húsz évvel ezelőtt NB II-es bajnoki címet nyert Eger SE ifjúsági labdarúgó-csapatának tagjai ma este közös vacsorán idézték fel a két évtizede történteket.

Bódi Csaba

A mester, Forgó János egri pincéjében Sós Sándor segédkezik nagy lelkesen. A kis „Sungi” apja intézte az csapat ügyes-bajos dolgait a ’90-es években is, a közelből figyelve fia előmenetelét. Sanyi bácsi képességeihez kétség sem férhetett. – Ha a fiam a nagyapjára üt, biztos, jó játékos lesz – vetíti előre a jövőt, Tamás, alias Sungi, amikor az asztalnál helyet foglalnak a hajdani Forgó tanítványok. Az edző köszöntőjében gyorsan leszögezi: - ’85 nyara óta dolgoztam azzal a csapattal, amely aztán 1990-ben megnyerte az NB II-es ifi bajnokságot. Ilyen szinten azóta sem tudok hasonló ifjúsági korosztályú sikerről – közli Forgó János, majd felüti egykori edzésnaplóját és máris említi a hónap játékosát, Nagy Zsoltot, vagy éppen az utazó keret tagjait. – Hat éven keresztül sikercsapat voltunk, olyan gárda, amely tíz meccsből hetet megnyert – folytatja a tréner.

[caption id="" align="alignleft" width="350"] Forgó János (elöl kockás ingben) hívó szavára összegyűltek a húsz éve bajnok egri ifisták. Fotó: a szerző
[/caption]

– A serdülő kettőtől indulva megyei bajnoki cím után országos negyedikek lettünk, ifiben pedig a Honvéd Gáspár SE utánpótlás csapataként is játszottunk. A legszebbnek persze az NB II-es aranyérem tekinthető. Nagyon szerettem veletek dolgozni. Az edzéslátogatottság példa értékű volt, ami talán a kiváló közösségből adódott.
Az ESE ifijei az 1989/1990-es bajnokság Keleti-csoportjában 71 ponttal végeztek az élen. A három vereség mindegyike az őszi szezonban született, tavasszal már veretlenül menetelt a társaság, amely végül egy ponttal előzte meg a tabellán a második Szolnokot.


A kerethez azonban hiába tartozott jó néhány, többre hivatott fiatal, közülük csak Csőke Gergő játszott később az NB I-ben.
- Aktív pályafutásomat 30 éves koromban fejeztem be – meséli a Honvéd gárdájában szerepel támadó. – Futballoztam Kuvaitban is, ám utána éles váltás következett a sportot illetően. A futball helyett a teniszre álltam rá, jelenleg az egyik barátommal tenisz akadémiát üzemeltetek Budapesten, ahol élek. Hét évig egyáltalán nem rúgtam labdába, ám fél éve újra kezdem játszani, persze csak kedvtelésből.
Forgó János és a játékosok így csupán ritkán találkoznak Gergővel, nem így Mirkóczky Lászlóval. A résztvevők labdarúgók korelnöke szorosan ugyan nem tartozott a csapathoz, ám jól ismeri minden tagját és örömmel üdvözli azt, hogy sikerült összehozni a társaságot. Nagy Endre oszlopos emberként emlékezik. – Legjobb és legeredményesebb utánpótlás éveim kötődnek ahhoz az időszakhoz, sok jó futballistával – mondja a Besenyőtelek, az Egri FC és a Pétervására csapatával megyei és NB III-as szinten is érmek sorát begyűjtött tréner. – Teljesen más idő volt az akkor, mint manapság. A fiam Egerben játszik, ismerem a viszonyokat, éppen ezért is állítom bátran, hogy mi legalább tudtunk passzolni.


„Endi” kijelentéséhez nyomban csatlakozik Kovács Henrik. A népszerű táncdal énekes, Kovács Kati keresztfia elmondja, hogy a térde már nem bírja a terhelést, folyton bevizesedik, így csupán a pályán kívülről követi a futballt. Fónagy Csaba is elszakadt térdszalagja miatt hagyott fel a focival. Előzőleg a Dohánygyárban dolgozott és ott is rúgta a labdát, ám annak már vége. Ex-dohánygyári dolgozóként emlékezik a múltra Hágen István („Kese”) és Zahorecz Ferenc is. – Kaptunk egy lehetőséget a gyártól és mi éltünk vele – említi utóbbi, utalva arra, amikor már látszott, hogy a labdarúgásból nem sokat tudnak profitálni, munkát kellett keresniük és ebben a cégnél segítő kezet nyújtottak. Az édesapja nem éppen nádszál alkatát öröklő Zahorecz utód a birkózásnál kötött ki, csakúgy, mint Pápai Zoltán kisebb fia. „Sajt” még nagypályán is aktív Andornaktálya csapatában, és kispályázik is. A gólkirály számára azonban sokkal többet jelent a találkozó „egyszerű” évfordulónál, lévén, hogy idén tavasszal életmentő műtétet hajtottak végre rajta. – Nagyon örülök, hogy itt lehetek – minden értelemben – fűzi hozzá Pápai.


Sós Tamást („Sungi”) sem kerülték el a műtétek, többször is kés alá feküdt a térdével. A Németországban is profiskodott csatár manapság még kispályán futballozik és egyre gyakrabban látogatja fia edzéseit. – Amit én elszalasztottam, most a fiamnál próbálom bepótolni – jelenti ki az edzőséggel is kacérkodó támadó. Ebben segítségére lehet régi barátja, Harmati Péter. A megyeszékhelyi szállodaigazgató később tapasztalta meg az egri salakot, mint a jelenlévők. Erre Forgó János azonnal előkeríti a hajdani újságcikket, amely a mezőny legjobbjaként említi az ifjú Harmatit. – Sajnos a vállműtétem megtörte a pályafutásomat, de nagyon jó visszaemlékezni a kiváló szellemiségű társaságra – teszi hozzá Harmati Péter.

Ma már polgármesterként segíti a labdarúgást

Forgó János az Eger SE-nél dolgozott edzőként és utánpótlás szakágvezetőként is, ahol nyolc tréner tartozott az irányítása alá. – Edzői team munka zajlott, amely nagyon hasznos volt mindannyiunk számára. Sokszor egy tálca hagymás zsíros kenyér mellett értékeltünk és beszéltük meg a futballal, a klubbal kapcsolatos teendőket. Kiváló évek voltak – említi a szakember, aki később Mátraderecskén, Pétervásárán, Egerszóláton és Mátraballán is edzősködött. Utóbbi településnek immár 18 éve polgármester, és ilyen minőségében a helyi futball egyik jelentős támogatója.


Zvara Zsolt a futballban nem teljesedhetett ki, ellenben a kézilabdában igen. Később meghízott 120 kilóra a három ikergyermeket nevelő édesapa, majd nemrég visszafogyott versenysúlyára és manapság három csapatban is futballozik.
A kapus Nagy Péter a megyei I-es egerszalókiak kapuját védi, a civil életben pedig egy papír nagykereskedelmi cégnél ügyködik üzletkötőként. A harmadik Nagy, Zsolt sok klubnál megfordult aktív korában, sőt, az Egyesült Államokban is játszott. – Los Angelesben együtt futballoztam Fodor Bandival, akinek sajnos már nem tudom megköszönni, amit nekem segített oda kint – közli a biztosítással és hitelügyintézéssel foglalkozó „Maki”.


Kelemen József a kunhegyesi labdarúgó kollégiumból került Egerbe. Forgó Jánost második apjaként említi és életének meghatározó időszakának tekinti az SE-ben eltöltött éveket. Szintén nem Heves megyeiként tanulta Egerben a labdarúgás alapjait Panyák Tamás. A borsodnádasdi illetőségű labdarúgó jó érzéssel mondja, hogy „sokat kaptam itt, mert tanítottak futballozni, és nem csak az idő ment el felettünk”.
Igen, kérem, ezt ma már nagyra kell értékelni. Bizonyára megerősítették volna ez azok is, akik ezúttal nem jöttek el a találkozóra. Pedig nekik még van mire emlékezni.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!