Euroliga-menetelés és címvédés az álom

– Tavaly ilyenkor azt mondta, olyan feladat előtt áll, amilyen még életében nem fordult elő: aranyra esélyes keretből kell bajnokcsapatot faragnia. Mennyire jelentett más kihívást a szokatlan feladat?
– Mindenképpen másként vágtam neki a munkának, egyfelől pont emiatt az elvárás miatt, másrészt pedig azért, mert az eddigi gyakorlathoz képest túl sok volt a jó játékos a csapatomban – magyarázta a helyzetet Gerendás György. – Ebből talán adódtak is kisebb problémák. Úgy gondoltam, nem feltétlenül szerencsés, ha ennyi jó játékosra rátelepszik az ember. Sokkal inkább érzem azt, hogy az elején rájuk hagytam a játékot. Ez viszont nem működött, láthattuk mindannyian. Akkor mégiscsak megpróbáltam rájuk erőszakolni magamat. Ez talán túlzottan is jól sikerült, amiből végül az lett, hogy ameddig megtaláltuk a normális egyensúlyt, addig egy kis időnek el kellett telnie. Ugyanakkor valahol azt is lehetett látni, hogy – talán azt az egy Magyar Kupa-döntőt leszámítva – a csapat azon a feladaton abszolút nem bukott el, sőt nyugodtan mondhatom, parádésan végrehajtotta, amelyet a legfontosabbnak tekintett. Nevezetesen az OB I-et. Nagyon kevés olyan magyar bajnokságot láthattunk, amelyet összteljesítményében olyan imponáló magabiztossággal nyerne meg egy csapat, mint azt tette az Eger. Nem feltétlenül az utolsó két meccsre gondolok, de az első harmincat veretlenül lehoztuk. Mindenképpen kalapot kell emelni a csapatom előtt. De ezt akkor is így érezném, ha nem mi nyertük volna a döntőt.

[caption id="" align="aligncenter" width="344"] Gerendás György: - Akármi történik, egy évig mi vagyunk a bajnokok. Fotó: Lénárt Márton
[/caption]

– Az anyagi helyzet ismeretében stabil, jó háttérrel kezdődhetett a szezon, így „nagy nevek” érkeztek az együtteshez. Mit érzett akkor?
– Ahogy fogalmaztam: ilyen jó csapatom még nem volt, ugyanúgy olyan együttesem sem, amelyet ennyire fel kellett forgatnom. Példa erre, hogy Varga Zsolt markáns, kemény hátvédként indult neki a szezonnak. Aaron Feltham kiesésével ugye sikerült szélsőt játszani, Kis Gábor sérülése miatt pedig a végén centerként fejezte be az idényt. Kis túlzással azt mondhatnám, hogy Zsolt a kapusposzt kivételével mindenhol játszott. Ugyanakkor ezen is látszik, hogy nagyon gyakran kellett felforgatni a csapatot. Amikor Kis Gábor szerepelt centerként Kovács Gáborral, az teljesen más helyzetet jelentett, mint amikor a semmivel sem gyengébb középső játékos, Varga Zsolt állt benn, aki azért más stílust képvisel. Ezzel a csapatnak át kellett állnia egy ellentétes stílusra. Amikor egy gárda ezt egy éven belül többször is megteszi, akkor beszélhetnénk a feladat megoldhatatlanságáról. Mi mégis sikeresen hajtottuk végre ezt.

 
– A teljes szezon jól sikerült, ám az őszi időszakban döcögött a szekér, elég csak az elvesztett MK-fináléra és a pont nélkül zárt Euroliga-szereplésre utalni. Ezt minek tulajdonítja?
– Valóban olyan rossz évkezdet volt, amire igazából nagyon-nagyon nehéz megtalálni a miértet. Még akkor is az, ha picikét úgy gondolom, most már közelebb járok az igazsághoz. Ez nagy kérdőjeleket hagy egy edzőben. Ebből kifolyólag valóban gondolkoztam rajta, hogy lemondok, ha nem nyerjük meg a bajnokságot. Tudtam, hogy ez az egész csak akkor működik majd, ha begyűjtjük az aranyat. Akkor jön vissza mindenkinek az önbizalma, a fiúké, a vezetőké, és az enyém is. Ha a tanulságot le kellene vonni, akkor mondanám, hogy még jobban kell súlyozni bizonyos dolgokat. Még jobban, tisztábban, feketén-fehéren kell megfogalmazni a csapattal szembeni elvárásokat. Amikor még nem estünk ki az Euroligából, a vezetők és én is elvártuk volna a játékosoktól, tegyenek meg mindent azért, hogy egy picit jobb kedvet okozzanak mindenkinek. A csapaton belül akkor viszont már volt mérlegelés. Ez pedig úgy nézett ki, hogy tegyünk meg mindent a bajnoki címért, és ami már elment, az után ne fussunk.

– Mégis sikeresen lábalt ki a mélységből a csapat, és következett a nagyon szép tavasz.
– Így igaz. Szépen meneteltünk a célunk felé. A versenykiírás is jó lett volna, ha nem eleve hét pont előnnyel kezdjük a rájátszást. Ha az egészet megnézzük, az első három-négy fordulóban gyakorlatilag véres, kemény meccseket játszottak a csapatok. Az utolsó két kör előtt már minden eldőlt. Ha véletlenül a Szeged a Vasast megveri, akkor az utolsó pillanatig kérdéses lett volna, hogy melyik együttes kerül még a fináléba. A szabály ebben az értelemben nem volt annyira rossz, de valóban előjött a gyenge pontja. Valamilyen szinten belekényszerítették a vízilabdás társadalmat a váltásba. A szövetség szponzorai azt mondták: szeretnék, ha fix dátuma lenne a mindent eldöntő utolsó meccsnek, hogy lehetőleg az a televíziós csatorna tudja adni a találkozót, amelyet mindenki elérhet. Mi erre bólintottunk, belementünk a változtatásba. Arról viszont, hogy végül nem azon a csatornán ment a döntő, amelyen kellett volna, arról nem tehetünk. Jövőre azonban módosul a kiírás, amely a kicsit jobb csapatnak kedvez majd.

– Mindenki tudta, hogy a Vasas összeszedi magát a mindent eldöntő két összecsapásra, és ez be is igazolódott. Nem tartott ettől?
– Ha megnézzük, ez volt a negyedik döntőnk a Vasassal. Az elsőt úgy érzem, hogy simán buktuk el, a másodikat már kevésbé egyértelműen. A harmadikban éppen csak lemaradtunk az aranyról, de a negyediket megnyertük. Valahol volt egy érési folyamat, ám pont az előbb említett versenykiírás negatív oldala miatt a fővárosiak gyakorlatilag egy jó meccsel is megnyerhették volna a bajnoki döntőt. Hál ’Isten, itt volt az Eger, amely nem engedett egy jó meccset sem a Vasasnak.

– A három elveszített bajnoki finálé után az elsőség mennyire jelent elégtételt önnek?
– Azt hiszem, hogy abban a pillanatban, amikor megnyertük a bajnoki döntőt, akkor senkit nem érdekelt, hogy mit és mennyi mindent buktunk el. Az ellenfél példájával élve: a piros-kékek sorozatban 18 bajnoki finálén maradtak alul, amikor végre meg tudták verni a Honvédot. Abban a pillanatban ott sem érdekelt senkit, hogy mi történt előtte. Az egészhez most úgy állok, hogy itt egy új helyzet, akármi is történik ugyanis, egy évig mi vagyunk a bajnokok.

– És ezzel a tudattal is kezdhetik a következő idényre való felkészülést. Apropó, felkészülés! A tervek szerint mikor esedékes a rajt?
– Egyelőre még nem tudom. Tradicionálisan mindig július végén, augusztus elején vágunk neki a munkának, de most még nem néztem meg a naptáramat. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy hamarabb kezdődik a szezon, egészen pontosan már szeptemberben.

– Ha viszont az Euroligát nézzük, több idő marad a felkészülésre, mivel a csapat története során először lesz kiemelt, így nem kell selejtezőt játszania a főtáblára jutásért.
– Ez nagyon jó, és akkor megint azt mondom, hogy ilyen még nem fordult elő velem edzőpályafutásom során. Egy év múlva majd elmondom, hogy milyen volt.

– Másfél héttel a bajnokság végeztével gőzerővel folynak az egyeztetések a jövőről. Címvédő csapata mire lehet képes a következő idényben?
– Beszélhetnék erről, ám jó lenne pontosan megvárni, hogy a többiek miként erősítenek. A Szolnokról tudjuk, hogy bivalyerős lesz. A Vasas is az aranyra hajt majd, de a Honvéd sem gyengül. Hogy az év eleji Magyar Kupában vagy a bajnokság végén mi lesz, azt nem tudom. Továbbra is döntőesélyes csapatot sikerült összeraknunk, azonban a konkrétumokkal még a bajnoki rajt előtti egy-két hétig várnék.

– Hét év közös munka után dr. Halmos R. Péter lemondott az ügyvezetői tisztségről. Mennyivel lesz más nem vele dolgozni, tekintve, hogy Egerben eddig kizárólag együtt építkeztek?
– Egy mondattal: nem lesz jó. Elkezdtünk együtt valamit, és valahol mindig az volt bennem, ha nem is együtt fejezzük be, Egerben egy fix pont lesz a vízilabdában, az pedig Peti. Függetlenül attól, hogy Bárány Attilával tényleg nagyon jó a kapcsolatom, azért nagyon sajnálom, hogy így alakult. Az ember ugyanis szomorú tud lenni akkor, amikor a fix dolog eltűnik az életéből.

– A hétesztendős ciklus végén sikerült megnyernie a bajnokságot Egerben. Mi jelentheti a következő kihívást?
– Személy szerint van egy vízilabda-elképzelésem. Dinamikus, gyors, mozgékony csapatot álmodtam meg. Egy picit ebben látom a sportág jövőjét. Szakmailag kihívás lesz, hogy ezt mennyire tudom megoldani. Ezen túlmenően, ha az Euroligában be tudnánk jutni a legjobb nyolcba, vagy esetleg a legjobb négybe, az mindenképp előrelépést jelentene. De tegyük a kezünket a szívünkre! Van ebben a sorozatban egy nagyon jó csapat, a Recco, amelyet megverni a világ nem is tudom, hányadik csodája lenne. Az Euroligában tehát az olaszokon kívül reális győzelmi eséllyel elindulni senki sem tud. Éppen ezért nekünk és nekem is a legnagyobb tettnek az számítana, ha megvédenénk a bajnoki címünket.

Gerendás György olvasóink kérdéseire is válaszolt. Az online interjúért kattintson ide!