Sport

2012.07.21. 06:05

Holczreiter félholtan is hozta a bronzérmet

A füzesabonyi súlyemelő világcsúcsát már nem dönthetik meg.

Nagy Barnabás

Holczreiter Sándor 1946. július 18-án született Füzesabonyban. Középiskolai tanulmányait az egri Dobó gimnáziumban végzett 156 centis sovány kamasz volt, és meg akart erősödni. Talán azért lett legerősebb fogásneme a nyomás, mert más gyakorlatra nem volt hely a kamrában. Miután elmerészkedett az Egri Előre edzésére, Tóth Elemér irányításával megismerte a súlyemelés technikáját. Gyorsan javultak eredményei, felfigyeltek rá a súlyemelés fővárosi fellegvárában, Csepelen. 1966-ban már a piros-kék klub sportolójaként négyszer javította meg súlycsoportjában a nyomás ifjúsági világrekordját.

A tatai edzőtáborban ismerte meg a feleségét. Tatabányán kaptak lakást, ezért Holczreiter oda igazolt. Ott emelt a magyar súlyemelősport legnagyobb alakja, Földi Imre is, aki 1964-ben 2,5 kilóval, 1968-ban pedig azonos eredménnyel, de 30 dekával nehezebb testsúlya miatt maradt csak le a légsúlyú olimpiai bajnoki címről. Testközelből tapasztalhatta Földi klasszisát, így habár magasságához a légsúly jobban passzolt, nem töprengett sokat a súlycsoport-váltáson, amikor ''69-től kibővítették a világversenyek programját a lepkesúllyal a legfeljebb 52 kg-mal mérlegelő emelők számára. A nemzetközi porondon 1969-ben mutatkozott be, az Eb-n és a vb-n is ötödikként végzett.

[caption id="" align="alignleft" width="360"] Holczreiter Sándor FOTÓ: AS-ARCHÍV
[/caption]

Az 1970-es szombathelyi Eb-n már ezüstérmet szerzett, majd  ugyanabban az évben indul a Columbusban rendezett vb-n. Mindjárt az első szám nagy magyar sikert hozott: lepkesúlyban Holczreiter Sándor világbajnok lett, eredménye 342,5 kg, új világcsúcs (nyomás: 120 kg, szakítás: 95 kg, lökés: 127,5 kg). Ezzel a rekorddal örökre bevéste nevét a megyénkből származó sportoló a súlyemelő rekordok könyvébe, ugyanis 1973. január 1-ig nem emelt ennél többet senki, attól kezdve pedig az egészségre ártalmasnak ítélt nyomás fogásnemet eltörölte a nemzetközi szövetség, és az összetett eredményt két fogásnemben elért teljesítmények összegzésével állapítják meg.

Három nap múlva robbant a bomba: a lepkesúly első három helyezettjének és a légsúly második és harmadik helyezettjének vizeletmintájában feniletilamin nevű stimulánst mutattak ki, és a versenyzőket kizárták. Így Holczreiter az aranyérmét, a légsúlyú Földi pedig az ezüstérmét vesztette el.

1971-ben Limában, a vb előtt ülésező IWF kongresszus a versenyen elért eredményeket hitelesítették. Holczreiter egy év után visszakapta aranyérmét és világcsúcsát. Limában 7,5 kilóval elmaradt saját világcsúcsától, és a második helyen végzett. Egyre nehezebben hozta a súlyát. 1972-ben a müncheni olimpia előtt két hét alatt nyolc kilót kellett leadnia, de a verseny előtti este még mindig 70 deka plusz volt rajta. A szaunában elájult és a klinikai halál állapotába került, háromnegyed óráig tartott míg újraélesztették.

A csapatvezetés vissza akarta léptetni, de Holczreiter emlékezett arra, hogy a kiutazás előtti ünnepségen Kádár János öt külön megszólította: „Sanyikám magától aranyérmet várunk, maga a munkásosztály gyermeke” (az édesapja az ''50-es években kohász volt Ózdon), és ragaszkodott az induláshoz. A legyengült versenyző 327,5 kg-os eredménnyel a világbajnok lengyel Smalcerz és a diósgyőri Szűcs Lajos mögött a harmadik helyet szerezte meg.

Félt attól, hogy a sok fogyasztás tartós egészségkárosodást okoz, ezért egy-két év pihenőt kért klubjától. Tatabányán azonban közölték, a súlyemelő Holczreiterre van szükségük, ha nem emel, megszüntetik sportállását, mehet a bányába dolgozni. Visszahívták Egerbe vezetőedzőnek. Két-három év után jöttek az eredmények, a csapat felkerült a másodosztályba, de a következő évben megszűnt a súlyemelés a hevesi megyeszékhelyen, a sportvezetés nem látott benne fantáziát. A vendéglátóiparban próbálkozott, a tatabányai utasellátó restijét vezette, de munkahelyét ''90-ben privatizálták. Attól kezdve nem volt állandó munkahelye, alkalmi munkából és segélyekből próbálta öttagú családját eltartani. Az olimpiai járadék némileg enyhítette gondjait, de már későn jött, 1999-ben, 54 éves korában hunyt el Tatabányán, a füzesabonyi temetőben helyezték örök nyugalomba.

A szerző olimpiatörténeti kutató

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!