A füzesabonyi kapus hálát ad a szögletzászlónál

Kapusok szokásait, babonáit, különcségeit bemutató sorozatunkban a Füzesabonyi SC hálóőre, Dósa Attila kezébe került a labda. A megyei I.-es csapat hálóőre minden meccs előtt az égieknek is megköszöni, hogy játszhat.

B. Cs.

Dósa Attila 2018 nyarától védi a Füzesabonyi SC csapatának a kapuját Fotó: Lénárt Márton

Fotó: Huszar Mark

– Nincs semmi olyan különcségem, amit más kapusnál ne láttam volna már, ám az utóbbi időben a meccs délelőttjén kibokszolom a cipőmet, ezzel is kicsit átszellemülök, ez talán ma már szokatlan – mondta a 20 éves hálóőr. – A felkészülés során az a legoptimálisabb, ha már a heti első edzéstől hangol a játékos a mérkőzésre, igyekszik hangsúlyt fektetni a korábbi hibák javítására és sulykolni azt, ami jól ment. Közvetlenül a meccs előtt pedig kicsit magamba zárkózok. Ilyenkor van bennem egy kis feszengés, várakozás, ami általában az első labdaérintésig tart, onnantól tudom igazán élvezni játékot. Akkor nem szeretek a meccsen kívül bármi másról társalogni.

Az öltözőben letisztázzuk a csapattal a pontrúgásokat és egyéb taktikai elemeket, ezeket hasznos külön-külön is megbeszélni a társakkal, hogy a játék alatt minden gördülékenyen folyhasson. A bemelegítésnél szeretek elsőként a pályára érkezni. Kezdetnek kikocogok a szögletzászlóig és megköszönöm Istennek, hogy játszhatok. A fiatal kapust a kapott gólt talán jobban viseli mint az átlagot, de dolgozik rajta, hogy ez elmúljon. Mindig felnézetta mentálisan erős kapusokra, próbálja őket követni. A vereség kezelése már nehezebb „ügy”.

Dósa Attila 2018 nyarától védi a Füzesabonyi SC csapatának a kapuját Fotó: Lénárt Márton

– Valószínűleg ezt a legnehezebb a családomnak elviselni bennem. Természetes, ha az ember veszít néha, viszont hajlamos vagyok mogorva és zárkózott lenni. Ha jól emlékszem, Pep Guardiola mondta azt, a meccs kizárólag a zuhanyzásig tart, azzal végezve egy sportolónak le kell tudni zárnia az adott összecsapást. Számomra az első alvás segít, utána tudok újra friss lenni.

A korábban a Novaj-Ostoros SE és a Mezőkövesd Zsóry SE gárdájában szerepelt Dósa Attila az utolsó, utánpótlásban töltött évére emlékszik vissza a legjobb szájízzel.

– A mezőkövesdi U19-es gárdában életemben nem nevettem annyit, mint abban az öltözőben, ahol egy rakás „idióta” volt abban a csapatban. Közösségként is összetartóak voltunk, az pedig csak a habot jelentette a tortán, hogy megnyertük a bajnokságot. A labdarúgásról is Kövesden, méghozzá Elek Norbert edzőmtől tudtam meg sokat, a kapus szakmáról pedig jelenleg Bollók Gábortól tanulhatok újdonságokat. De igyekszek mindenkitől ellesni apróságokat, mert nincs két ugyanolyan stílusú szakember, és egyik módszer sem teljesen elvetendő vagy tökéletes.

Mint mindenki más, az FSC kapusa is izgatottan várja már a következő tétremenő éles meccset különösen azért, merr éppen a vizsgaidőszaknál tart és felüdülést jelentene egy-két összecsapás. Az viszont még nem dőlt el, marad-e Füzesabonyban. – Mivel Budapesten tanulok, idén nehéz volt összeszerveznem a feladataimat, de igyekszem megtalálni a legjobb megoldást.