Az egri Borza lovastanya a veszélyhelyzetben is a harmónia világa

Borza Józsefet más szándékok vezérelték, mint Sosai Masutatsu Oyama mestert. A kyokushin karate stílus megalapítója 18 hónapon keresztül magányosan tréningezett a Kiyosumi hegyen, hogy megalkossa a világ egyik legkeményebb harcművészetét, és persze ezen túlmenően is rengeteget tett azért, hogy a „fegyvertelen, üres kéz” sokaknak mutassa az élethosszig tartó utat. A hétdanos egri mester nem vonult el teljesen a (nagy)világtól. Az első magyarként nemzetközi karateversenyt nyert tanító ott lelte meg a lelki békét, ahová gyerekkorától vágyott. A lovak között.

– Ezt a platánt akkor ültettem, amikor ideköltöztünk. A mérete és formája kiválóan mutatja, látszik, hogy jól érzi magát. Szeretek ránézni. Gyakran akad rá példa, hogy a párommal a teraszon kávézunk és a völgyre pillantva elégedett nyugtázzunk, helyesen döntöttünk, amikor idekötöttük magunkat – fogad a házigazda a tanya bejáratánál.

A közeli istálló előterében patkolókovács serénykedik, majd egy vemhes tarka macska hívja fel magára a figyelmet. Két szárnyban és a harmadik, távolabb eső építményben összesen húsz lóról gondoskodik a karate honi királya, karöltve lovasedzőként ténykedő feleségével, Enikővel és fiukkal, a díjlovaglásban a magasságokat ostromló Dominikkal.

– Mindennap reggel ötkor kelek és jövök a lovakhoz, ám a 19 év alatt még egyszer sem fordult elő velem, hogy azt éreztem volna, ez nekem nyűg vagy teher – folytatja a családfő. – Többször próbáltam alkalmazottat, lógondozót keresni, aki segíthetne a munkában, ám hosszabb távon senki sem ragad meg. Mi hárman látunk el minden feladatot, kivéve mondjuk a patkolást, amit a Debrecenből érkezett Robi barátunk végez nagy hozzáértéssel.

A tanya túlsó végében lévő fedeles, oldal nyitott lovardájában Enikő látja el tanácsokkal kis tanítványát. A 11 éves Natasa egyike azon hatvan fiatalnak, akiket a Borza família hölgy tagja tanítványként oktat. Míg a többség hobbiszinten rajong a lovakért, addig közülük hatan versenyzőként is próbára teszik magukat. Nem árt azonban tudni, hogy kevés olyan sportág akad, amelyben annyira fontos az összhang, mint a díjlovaglásban. Ló és lovasa csak teljes egységben alkothat nagyot, vagyis érhet el jó eredményt. Dominik ezt kiválóan tudja, több mint tíz éve hódol ennek a szenvedélynek, nem kevés áldozatot hozva.

– A járvány miatti veszélyhelyzet miatt idejekorán ért véget a középiskolás korszakom, melynek négy éve alatt a hétvégék zöme úgy telt, hogy pénteken vonatra ültem és meg sem álltam Máriakálnokig – veszi át a szó a család hétfőtől érettségiző tagja. – Csak a miheztartás miatt mondom, hogy ez a település Egertől 284 kilométerre található. A nyugati határszélre azért utaztam, mert ott készültem edzőm, Ács Róbert irányításával. A 2019-es év díjlovas magyar bajnoka kitűnő szakember, neki köszönhető, hogy sokat sikerült fejlődni az elmúlt időszakban.

A fiatal lovasok top százas világranglistáján 92. helyen álló Dominik nyártól átlépi a magyar határt, és meg sem áll Németországig. Ott folytatja ugyanis a díjlovaglás további tanulását.

– Mindig a legtöbbre kell törekedni, noha a vágyott csúcsra talán sosem jut el az ember – lep meg egy bölcselettel az ifjú Borza, kicsit megvillantva édesapja szellemi örökségéből.

A birtok főhadiszállásként szolgáló részében, azaz a domboldalon lévő ház nappalijában relikviáktól roskadó szekrény és a falakról visszaköszönő képek sora árulkodik róla, hogy ezt a helyet nem akárkik töltik meg élettel. Borza mester ifjúkori, karddal a kezében készült fotója apropóján az is szóba kerül, hogy a karate és a díjlovaglás mivel csábíthatja manapság a fiatalságot.

– Ha nincs élmény, nincs kedvezmény, a többség nem marad meg egyik sportágnál sem. Mondhatjuk és persze érezzük, tudjuk, hogy ez így nem helyes, de a világ más irányt vett. Hátha ez a mostani helyzet sokakat elgondolkoztat arról, milyen értékek mentén lenne vagy lehetne jobb élni. Mi nem tudnánk máshogy elképzelni a mindennapjainkat. A lovak sok időt és törődést igényelnek, mint ahogy igaz ez a gyereksportolókra is. Az energiát, a munkát muszáj beletenni, mert enélkül nem juthat előbbre az ember – mutat utat az idősebb Borza.

Az ajtót azonban magunktól is megtaláljuk. Felülről körbenézünk a vaddisznótúrásokkal övezett, szarvasok és őzek által gyakran látogatott tanyán, és elviszünk keveset abból, amire a legtalálóbb a kifejezés a harmónia.