Bélapátfalván edzővel és visszatérővel erősítettek

A Marshall-ASE elleni Imola-Hírlap–Téli-kupa első fordulójában már Horváth Tamás irányította a Bélkő SE A néven szereplő csapatot. A bélapátfalviak ismerősként üdvözölhették az edzőt, aki játékosként és trénerként is „hozzánőtt” a klubhoz, miközben helyben tanító testnevelőként munkahelye is évtizedek óta a bélkőaljai településhez köti.

A szakember az elmúlt félévet úgy töltötte, ahogy eddigi edzői pályafutása során talán még egyszer sem: nem volt felnőttgárda mestere. A tavaly nyáron Egerszalókról történt távozást követően ősszel csak az utánpótlásban-nevelésben vállalt feladataira összpontosított, az új évben azonban visszatért a felnőttekhez. A Bélkő SE-Bélapát megyei I.-es gárdájának irányítását egykori tanítványától, Bársony Dánieltől vette át. A 2018 decemberében történt súlyos balesetéből felépült Bársony már játékra is vállalkozott, Tóth András kapusra azonban legalább fél évig nem számíthatnak, helyére az ifiből Bakó Péter lépett, miközben Szeruha Dávid visszatért a balatoniaktól.

Ám még vissza Bársonyhoz!

Tizenhárom hónappal ezelőtt írtunk róla, hogy hosszú kórházi ápolás során négy műtéten esett át Bársony Dániel. Életmentő beavatkozásra volt szüksége munkahelyi balesete után, és előfordult olyan pillanat, amikor felmerült bal alkarjának elvesztése. A bélapátfalvi futballistának azt mondták az orvosok, játékosként aligha térhet vissza a pályára. Ma már más a helyzet.

– Úgy fest, hogy futballozhatok, az orvosom engedélyezte – mondta a 32 éves középpályás, a bélapátiak korábbi játékos-edzője. – Három hete készülök együtt a srácokkal, a visszatérő Horváth Tamás edzőnek csupán annyi tudtam ígérni, hogy próbálom utolérni magam. Most még nagyon fárasztó ez a fajta mozgás. Tamás személye nagyban belejátszott abba, hogy eddzek, és mivel ő lett a tréner, nekem elvileg már csak a játékra kell összpontosítani azzal együtt is, hogy az U19-es csapat hozzám tartozni.

A futballistának a rehabilitáció során végig azt mondták, nem ajánlatos pályára lépnie. Az ötödik műtétet követő kérdésre azonban azt a választ kapta az orvostól, nincs semmi extra kockázat abban, hogy a labdát rúgja és meccset játsszon.

– Ennek a ténynek nagyon örültem, ám közben az élet más területein már mindent úgy igazítottam, hogy nem térek vissza, vagyis több munkát és pozíciót vállaltam. Most így nehezebb, viszont nem bírom ki, hogy ne focizzak!