Híg a leves

Máltát nem kihívás húsz góllal megverni, kivéve, ha kötelező – ez volt a legtalálóbb megjegyzés szombaton, a budapesti Duna Arénában, a vízilabda Európa-bajnokságon, férfiválogatottunk utolsó csoportmérkőzése előtt. Amely váratlanul tétmeccsé lépett elő, a harmatgyenge játszótárs ellenére. Mivel ugyanis csapatunk döntetlenre ment a spanyolokkal egyetlen addigi érdemi összecsapásán, a két fél között az összgólkülönbség határozott az elsőségről. A spanyolok 58-25-ön zártak, a mieink 30-16-on álltak, ezért kellett hússzal nyerni.

Ami normális esetben értelmezhetetlen feladat lenne, hiszen hogyan kerülhet olyan pofozógép az Eb-re, amelyet 20-0-ra, 21-1-re el lehet intézni? Vízipólóban úgy, hogy mesterségesen felduzzasztják a mezőnyt, azt gondolva, ez a sportág presztízsének javára válik. Holott éppen ellenkezőleg.

Hússzal győzni eleve képtelenség, ha az ellenfélnek van egy valamirevaló kapusa, akit kintről nem lehet megszórni, aki legalább a blokkok mellett, a lövősávokban bele-belekap a labdába.

Csakhogy a máltaiaknak nem volt. 6–0 az első negyed, 13–0 a félidő, 26–0 a vége. A máltai szövetségi kapitány az utolsó percben mégis időt kért. Vajon mit mondhatott a játékosainak? Azt, hogy egyenlítsenek? Vagy, hogy ússzák meg harminc alatt? Ez is felesleges műsor.

Részünkről persze jogos az elégedettség, és nem a komolytalan ellenfél, hanem a fegyelmezett védekezés, a tűpontos löketek miatt. Ráadásul az elsőség jutalmaként nem kell a nyolcba jutásért játszani, a negyeddöntőben pedig nem a szerbek, hanem feltehetően az oroszok jönnek majd szembe. Azaz különösebb megerőltetés nélkül négybe lehet masírozni.

Jó ez a csapatnak, de nem jó a sportágnak. Mert ez az Eb-medencében kifőtt leves így nagyon híg. A nőkről ne is beszéljünk – válogatottunk vasárnap 27–0-ra intézte el a szerbeket –, de a férfiaknál sem kellene egyebet tenni, mint a valós erőviszonyokhoz igazítva szűkíteni a létszámot. A magyar, a szerb, a horvát, a montenegrói, az olasz, a spanyol, a görög és az orosz gárda remek nyolcast alkotna, akár komplett körmérkőzést is vívhatna. Nem lenne egyetlen „lyukas” meccs sem, most viszont az első kör fele az.

Igaz, így legalább abban a bizsergető tudatban indulhattam haza, hogy bár elmúltam ötven, de rendszeresen sportolok, biztosan úszom, még a lövés, a passzolás is menne, nulla gólra bármikor, bárki ellen képes vagyok, szóval lehetek én még válogatott. Persze nem magyar, hanem máltai. De így is simán eljuthatok az Európa-bajnokságra.