küzdelem

2019.04.19. 07:00

A szív bajnokaként búcsúzott a hatvani amazon az Exatlontól

Rákóczi Renáta számára befejeződött az Exatlon Hungary. A hatvani amazon végig hatalmasat küzdött, rengeteg jó pillanata volt a verseny közben, és csak nagy csatában, most csütörtökön vett búcsút a versenytől. Mostani összeállításunkban összegyűjtöttük Reni legemlékezetesebb pillanatait.

HEOL

Rákóczi Reni

Forrás: TV2

Csütörtökön csapattársától, Gelencsér Tímeától 2-0-ra kikapva búcsúzott az Exatlontól a hatvani amazon, Rákóczi Renáta. A kickbox világbajnok 79 napot töltött a játékban, sokáig a legerősebb játékosa volt a TV2 sportrealityjének, amely egyébként húsvét hétfőn, a szuperdöntővel ér véget. Hogy abba Dombi Rudolf és Esztergályos Patrik, valamint Huszti Kata és Timi közül ki kerül be, péntek este dől el a férfi és a női döntőkben.

Reni az első naptól versenyzett a játékban, végig igazi csapatjátékos volt, és amikor arra kérték, összegezze a január óta eltelt időt, akkor is megmutatta, mennyire fontosak voltak neki a Bajnokok. Mint fogalmazott, az egyik nagy nyereménye neki éppen az, hogy volt egy csapat, amelyre támaszkodhatott. A búcsú után Reni azt mondta: – Nagyon jó érzéssel jöttem el a játékból, úgy érzem amit tudtam kihoztam magamból és nem maradt felesleges energiám.

Az elmúlt hetekben portálunkon folyamatosan hírt adtunk Rákóczi Reni szerepléséről. Vitathatatlan, hogy a hatvani születésű kickbox-világbajnok volt a verseny egyik legkarizmatikusabb szereplője, aki sosem adta fel a küzdelmet, és – élsportolóhoz méltóan – végig vérprofin vette az akadályokat és kezelte a legnehezebb helyzeteket is. Kérdésünkre, miszerint miért vállalta a küzdelmet az Exatlonban, azt mondta:

– Akik ismernek, pontosan tudják rólam, hogy a mindennapi életben folyamatosan edzésben vagyok, versenyzek. Így valamilyen szinten magától értetődő, hogy fizikailag számomra nem okoztak nagy megterhelést a feladatok, bár azt elmondhatom, hogy egy kicsit azért elfáradtam. Számomra inkább fejben volt fárasztó a megmérettetés, emellett az is nehézséget okozott, hogy hozzá kellett szoknom a rosszabb körülményekhez.

Rákóczi Reni nagyot ment az Exatlonban Fotó: TV2

Februárban volt Reni egyik legemlékezetesebb pillanata, amikor Sáfrány Emese úgy döntött, a sok kritika és gyenge teljesítménye miatt inkább feladja a küzdelmet és nem folytatja az embert és erőt próbáló játékot. A Bajnokok nélküle a folytatásban újra magukra találtak, és 10-6-os győzelmet arattak a játéknapon. A győzelem után Reni akkor érezhetően felszabadultan és elégedetten kommentálta a történteket:

– Most nagyon jól érzem magam, imádtam a mai napot! Annyira éreztem, hogy jó lesz így. Nem lepett meg, amikor Emese feladta, bár kicsit féltem attól, hogy végül a hiúság győzni fog. Azzal, hogy Emese így döntött, megkaptuk az esélyt az újabb győzelemre. Ha hazamegyünk, ezt meg is köszönöm majd neki szívből! – mondta a táborban. Az ünneplésnek persze meg is adta a módját a Bajnokok csapata: a győzelem után, medált szerezve ugyanis közös szusizással ünnepeltek.

A többhetes megméretés alatt azonban nemcsak jó, hanem nehezebb pillanatokkal is szembenézett csupaszív kickboxosunk. Márciusban az egyik utolsó Végjátékban a Bajnokok és a Kihívók nagy fölénnyel nyertek a kékek. Esztergályos Patrik ezután hozta meg a döntését, miszerint Renit küldi párbajozni Murvai Lívia ellen.

– Igyekeztem pozitív maradni, s elhittem, hogy egy párbaj lehet jó hangulatú, és eltelhet mosolyogva, de az első kör után rá kellett jönnöm, hogy ez nem az a hely, és nem az a párbaj, ahol tudunk mosolyogni – mondta a hatvani lány, aki nagy csatában sikerrel vette az akadályt, és legyőzte az akkor leggyengébb statisztikával rendelkező Lívit, így játékban maradt.

Patrikkal egyébként végig nagyon jól kijött kickboxosunk: – Végig gyönyörűen játszott a versenyben, nem lehet kérdés, hogy zseniális versenyző és sportember. Ritka, hogy egy ilyen fiatal fiúnak ennyire helyén legyen az esze – méltatta csapattársát portálunknak. Hozzátette, hogy Gelencsér Timivel ugyancsak baráti viszonyt alakított ki a táborban: – Előtte nem gondoltam volna róla, hogy ennyire aranyos, kedves és barátságos lány. Nagyon jó sportoló és remek ember is, úgy gondolom, hogy igazán őszinte barátság alakult ki közöttünk.

A befejezéshez közeledve még inkább idegtépőbbé vált a küzdelem. Az egyéni célok és egyéni érdekek kerültek előtérbe, ami egyre nagyobb feszültséget szült a játékosok között, akik innentől kezdve csak magukért és a 20 millió forintos fődíjért küzdöttek. Érezhető volt, hogy a nehéz helyzetben a Bajnokok csapatánál is egyre nagyobb a feszültség. A lányoknak feltűnt, hogy társuk, Dombi Rudolf csak akkor tud futni, ha magáért kell küzdenie. Reni elmondta a táborban, neki sem tetszett, hogy Rudi kioktatta őket a szurkolásból.

És a folytatásban csak tovább nőt a feszültség a két sportoló között. – Ez már a sokadig, hogy nem áll be játszani – panaszolta Reni az egyik játéknapot követően. – Ő volt a csapatkapitányunk, de már nem az. Most maximum kapitány lehet csapat nélkül, de én ettől teljesen elhatárolódok.

Ebben a helyzetben – no meg a folyamatos megméretések közepette – nem volt meglepetés, hogy az amúgy minden esetben magabiztos, határozott Reni eddig nem igazán ismert oldaláról is megmutatkozott. Március legvégén az egyik játéknap után ugyanis meghatottan, könnyek között kezdett el beszélni az édesapjával ápolt kapcsolatáról.

– Apukám az én hősöm, talán 1983 óta kint van Németországban. Emlékszem, hogy egyszer aludtam a csoportszobában az óvodában, és arra ébredtem, hogy az óvónéni azt mondja, keljek, mert valaki áll az ajtóban. Apukám volt az. Hozott nekem egy plüssállatot, amit aztán Momónak neveztem el. Ahogy jött haza Németországból, az volt neki az első, hogy... – érzékenyült el Reni.

Bár nem egyszer nehéz helyzetbe került, a hatvani sportoló sosem érezte úgy, hogy itt és most be kell dobnia a törülközőt: – Azt hogy elég volt és befejezem, a verseny alatt egyszer sem éreztem. Az igaz, hogy voltak pillanatok, amikor honvágyam volt, de ezt a nehézséget végül sikerült átvészelnem. Én az elejétől kezdve játéknak fogtam fel az egészet, s eleve nem feltétlenül a nyeremény miatt érkeztem a versenyre – mondta el a Heolnak.

„Azt hogy elég volt és befejezem, a verseny alatt egyszer sem éreztem.”

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában