2019. 02. 21. 06:30 | [email protected]

Első kép: lángokban húsz év munkája. Oda az otthon. Semmibe vész minden, az ötfős család életműve. Értetlenség, döbbenet, fájdalom, együttérzés kavarog barátban, ismerősben, idegenben, ismeretlenben. A kazánból kipattant szikra után órák alatt porig égett erdei ház gazdái egyik pillanatról a másikra nincstelenné, hajléktalanná, reményvesztetté váltak.

„Őszintén: rosszabb, mint gondoltam” – mondja a családfő, amikor az oltást követően kilép a romhalmazból. Látta, mi maradt, látta, hogy nem maradt szinte semmi. Mibe, kibe lehet kapaszkodni egy ilyen tragédia után?!

A három fiúgyerek közül a legidősebb fogyatékkal élőként otthoni ápolásra szorul. Neki lehetetlen elmagyarázni, hogy az átmeneti szállásról nincs visszaút oda, ami eddig az életteret, a megszokott környezetet jelentette.

A bontás szinte szó nélkül zajlik.

Önkéntesek tucatjai lapátolnak, bontanak falat, kéményt, taligázzák mázsaszám a szénné égett berendezési tárgyakat. Furcsa, ugyanakkor örömteli módon eközben lassan épül a jövő.

A megadott számlaszámra szaporán érkeznek az adományok, a telefon sűrűn sípolva jelzi az átutalásokat.

Második kép: a Bajnokok Ligájában érdekelt vízilabda­klub női és férfi játékosai egy emberként fognak össze. Az egylet, ingyenessé téve az összecsapást, lemond a korábbi BL-győztes elleni meccsének bevételéről. A mozgásstúdió tagjai edzésen gyűjtenek a család javára, a „nulla forintból” működő amatőr labdarúgócsapat sportbálon kalapoz.

Harmadik kép: segélykiáltás érkezik a sport nagy rajongójától. A hét éve kezdődött, az izomsorvadáshoz nagyon hasonlító betegségben szenvedő drukkernek az idei esztendő már szobafogságot hozott. Lépcsőjáró gépre és elektromos mopedre lenne szüksége, hogy első emeleti lakásából kimozdulhasson. Vitaminok, kapszulák és csoda­szerek tucatját szedi, miközben nem tehet mást, mint bízik az orvostudomány fejlődésében, abban, hátha feltalálják azt, ami segíthet lassítani a teljes leépülést.

Negyedik kép: fátyolossá válik a tekintet. A családfő, Miklós és a mozgásra majdnem képtelen Attila egymástól függetlenül arról beszél, álmaiban sem gondolta, mennyi jóság lakozik az emberekben. Csupán néhány nap telt el azóta, hogy sorsuk alakulása nyilvánosságra került, és máris annyi szeretetet, biztatást és adományt kaptak, amire nem számítottak. Hála, köszönet, lekötelezettség – más nem jut az eszükbe.

A jótékonyságból nem lehet sportot űzni. Ez más kategória.

Felülírója az emberség.

Hozzászólások