2019. 05. 30. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Dobjuk fel a mestert, hejj, hejj! Dobjuk fel a mestert, hejj, hejj!

A tréner gyorsan repül a korábban talán sosem megélt magasságba. A fiúk ereje és figyelme azonban már jócskán fogytán a meccs után. Ezt jól jelzi, hogy az edző sporttárs nem ügybuzgó játékosai kezében vagy ölében landol, hanem az anyaföld jelenti leszállópályájának végét…

Nem éppen fennkölt, de minden túlzás nélkül ünnepi pillanatok azok, amikor egy csapat – legyen szó bármilyen sportágról – bajnoki címnek és/vagy kupasikernek örülhet. A május e tekintetben nemcsak a természet számára ér aranyat, hanem valamennyi győztes gárdának, amelyik az év ötödik hónapjában küzdelemsorozatának végéhez ér.

A termékeny időszak megélése persze eltérő. Az egyenpóló készítése bevett szokás, igaz, csak akkor, ha már biztosan lehet ünnepelni az adott mérkőzés lefújásakor. Akad, ahol sapka kerül fejre (lásd: veszprémi kézilabdázók), máshol sör landol a kobakon, ahogy abban Niko Kovac, a Bayern München szakvezetőjeként részesült Arjen Robben meglepő gesztusaként. Gusztusok és pofonok között persze nagy a különbség, a maláta locsolása után pedig következett az új ing, amit magára vett a horvát származású tréner, merthogy csak ő tartozott a kiváltságos hajmosók közé. A váratlan sörfürdő miatt aligha lehetett bosszús, mert bajnok, kupagyőztes, vagy mindkettő mindig szeret(ne) lenni a sportoló, az edző, az elnök.

A sikerhez eljutni sosem könnyű, de

a csúcsra érni és ott fújni egyet – no ez az, amiért érdemes csinálni.

Az arany csillogása rövid időre sok nyűgöt feledtet, az érem feletti boldogság mámoros pillanatai magasba repítik a halandót. Az öröm és a söröm páratlan párost alkotó kombója némi pezsgővel kiegészülve egészen ellágyítja a medálbirtokost, így csak napok múltán térnek vissza a soha véget nem érő éjjel emlékezetes pillanatai.

Amikor viszont kezd hatni a józanság szava, arra gondol a „kupán vágott”, milyen jó, hogy azt művelheti, amivel sokak hétköznapjai nyernek más értelmet. Mert kellenek a kapaszkodók, kell egy csapat, amelynek lehet szurkolni, amely közösséget formál, amely átlendít, amelyik jobb kedvre derít. Ha pedig ez a társaság az adott sorozat győztesként jut a fellegekig, az tényleg a mennyország. Igaz, a földre huppanó, el nem kapott mester lehet, hogy abban a pillanatban ezt másképp látja.

Ettől függetlenül osztom a tételt, amely szerint minden elsőség annyit ér, amennyire megünnepelik.

Címkék

Hozzászólások