2020. 07. 02. 06:30 | [email protected]

„Az a három csapat, a DVTK, a Mezőkövesd és a DVSC nyújtott önmagához képest gyengébb teljesítményt az újraindulást követően, amelyik játéka a legtöbb magas intenzitású futást, a legtöbb kontrajátékot, a legtöbb hosszú sprintet tartalmazza. E három csapat játékosai tudtak legkevésbé regenerálódni a mérkőzések közti rövid időben, ami megmutatkozott a teljesítményben.”

Nagyon vártam már Feczkó Tamás értékelését csapata szerepléséről a labdarúgó NB I-ben. Ha szabad ilyet mondanom, a Diósgyőr mestere a kedvenc edzőm a hazai élvonalban. Nem külföldi, számottevő játékos-pályafutás, valamint a keleti végeken nevelkedve kapcsolati tőke híján nem is a „brancs” tagja, ellenben tanáremberként (figyelem, testnevelés–matematika szakon végzett!) az utánpótlásfutballból felfelé lépkedve vívott ki elismerést magának. Balmazújvárosban kis túlzással csodát tett, az MTK-nál is megállta a helyét (nem az ő felelőssége volt a kiesés, hiszen idő előtt – érthetetlenül – menesztették), így ősszel a bajba került Diósgyőrnél már tulajdonképpen járt neki a beugró szerep. Amit kiválóan „alakított”. A kiesési zónából a dobogó közelébe vezette a DVTK-t, a februári rajt és a márciusi felfüggesztés közötti csonka szezonban pedig egyenesen a miskolciak muzsikáltak a legjobban.

Az újraindulás annál döcögősebbre sikeredett. A DVTK elsőre a borsodi presztízsrangadón még 1–0-ra legyőzte a Mezőkövesdet, de a sok magas intenzitású futás és hosszú sprint annyira kikezdte a játékosok erőnlétét, hogy egy hét múlva a Ferencváros vendégeként a második félidőre kipukkadtak. (Emlékezhetünk rá, az első félidőben a borsodiak közelebb álltak a vezetés megszerzéséhez.) A Feczkó-legények ezután hazai pályán még fogtak egy döntetlent a magára talált ZTE ellen, a folytatás viszont szégyenletes. Megalázó, 3–0-s kaposvári vereség vezette fel a hajrát, amit további négy gyufa követett.

Ahelyett, hogy harcba szállt volna a bronzéremért, a DVTK a senki földjén garázdálkodott. Igaz, legalább azt senki sem vetheti a játékosok szemére, hogy befolyásolták a bennmaradásért folyó küzdelmet, hiszen a gárda kikapott a Kisvárdától, a Pakstól és a Debrecentől is.

„Alaposan ki kell vizsgálnunk, hogy mit történt az utolsó öt fordulóban a csapattal. Pusztán szakmai érvekkel megmagyarázhatatlan a formahanyatlás.” Ehhez hasonló értékelést vártam volna Feczkó Tamástól. Helyette a magas intenzitást és a hosszú sprinteket kaptuk. 2020 nyarára Feczkó Tamás végleg NB I-es edzővé érett.

Hozzászólások