2019. 05. 14. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Unalmas, szürke nap volt ez a tegnapi hétfő. Hogy mást ne mondjak, egyetlen magyar női kézilabdacsapat sem diadalmaskodott egyik európai klubkupában sem. Pedig addig egészen jól mentek a dolgok: szombaton a Siófok elhódította az EHF-serleget, vasárnap a Győr a BL-trófeát.

Nyugalom, mindez természetesen nem komoly, de az irónia nem ok nélküli. Közismert ugyanis, hogy Yvette Broch után az Audi ETO KC másik holland klasszisa, Nicke Groot is önkéntes száműzetésbe vonul (bár ő nem zárja le pályafutását, csak egy szinttel lejjebb lép), és az elhatározása melletti egyik érve úgy szól: nem tud már igazán örülni semminek, mert ha győznek, az természetes.

Ezért is szögezzük le: egyáltalán nem az. Annak dacára sem, hogy vasárnap ötödik BL-címüket söpörték be. Ám ha valahol, Győrben pontosan tudják, érzik, mennyit kell dolgozni a sikerért, és még akkor is mennyire ingatag, bizonytalan a döntő ütközet végkimenetele, hiszen az áttörésig, az első, 2013-as győzelemig nyolc kontinentális kupa­finálét veszítettek el.

Az ETO-val kapcsolatban olykor az is elhangzik, azt vesz meg, akit akar, így aztán könnyű nyerni. Csakhogy ez is tévedés. A világ jelenleg leghatékonyabb, legértékesebb játékosát például hiába csábítanák, éppen Rosztovból; Anna Vjahirjeva orosz, temérdek pénzt kereshet otthon is, ezért köszöni, nagyon jól van. Csakúgy, mint Szedojkina, Manaharova, Kuznyecova, Makejeva, Szeny, szintén a Don partján. Árulkodó részlet, hogy 2015 nyarán még a világ akkori legjobb kapusát, Katrine Lundét is képesek voltak odavonzani, ráadásul éppen Győrből.

Azt se feledjük, hogy

napjaink eszelős tempójú kézilabdájában tíz rossz perccel egy egész szezont tönkre lehet tenni;

és ha a bizonytalansági tényezőkből nem lenne elég, ott vannak még a játékvezetők. Nem vitás, ők voltak az idei, budapesti végjáték, a Final Four gyenge pontjai. Három női páros mellé egyetlen férfi duót delegáltak, azt is Törökországból – talán azért, hogy bizonyítsák, a fiúk sem jobbak egy fikarcnyival sem a lányoknál. A két sporttárs néha olyannyira belezavarodott a meccsbe, hogy már attól tarthattunk, netán szándékos kezezésért is büntetőt ítélnek…

Mindezekért tehát ismételjük meg: Bajnokok Ligáját nyerni soha, senkinek nem lehet természetes, automatikus, ehhez mindig elképesztő bravúr szükséges. Amit ezért méltó módon – persze nem feltétlenül román zászlóval, mint Pintea – megünnepelni, méltatni egyenesen kötelező.

 

Címkék

Hozzászólások