-4°
2018. 09. 14. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

A kispályás kézilabdázás térhódítását követően a magyar bajnokságban, különösen a férfi mezőnyben, sokáig egyértelmű volt a fővárosi együttesek dominanciája. De ez a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején szinte valamennyi labdás csapatjátékról elmondható volt.

Visszakanyarodva a kézire, a sportág kamaszkorát jól ismerők még bizonyára emlékeznek a nagy Honvédra, a nagy Elektromosra vagy a nagy Spartacusra. A budapestiek hegemóniáját a Tatabányai Bányász törte meg azzal, hogy majd’ ötven éve – első vidékiként – megnyerte az akkor még „népköztársaságinak” nevezett Magyar Kupát.

Ez anno úgy hatott a honi pontvadászatra, mint egy trombitán felharsanó ébresztő.

A Bányász mellett egyre-másra nyújtották be igényüket a vidéki együttesek, hogy márpedig ők is harcba szállnának a bajnoki érmekért, a bajnoki címért. Így bukkant fel a Debrecen, a Győr vagy a Szondi néven elhíresült székesfehérvári katonacsapat is, miközben a fővárosi gárdák sem tettek le a dobogóról. A pontvadászat hat-hétesélyessé vált. Rengeteg izgalmat, feszültséget tartogatott szinte minden szezon.

A kiélezett csaták elvétve lelátói atrocitásokba is torkolltak. Történt egyszer, hogy a tatabányaiak hazai találkozóján néhány magáról megfeledkezett néző a halvány bíró tevékenység miatt önbíráskodásra vetemedett. A pályáról levonuló ítészeket megdobálták. A szövetség gyorsan és erélyesen reagált. Betiltották a Bányász pályáját, pontosabban kitiltották egy meccsre a publikumot.

Így a bajnoki mérkőzésre csak a krónikások juthattak be. Mi tagadás, meglehetősen hervasztó volt a hangulat az üresen kongó lelátók miatt. Ám egyszer csak a távolból felzúgott a „hajrá Bányász!” A jelenlévő néhány újságíró, illetve a játékosok, edzők igencsak elámultak. Keresték a hang forrását.

A kék-fehérek pályájával szemben, úgy húsz-harminc méterre egy négyemeletes tömb állt. Mivel csak facsemeték szegélyezték, a ház tetejéről zavartalan volt a kilátás. Ennek megfelelően a tetőn mintegy kétszáz Bányász-drukker gyűlt össze. A tatabányai győzelmet követően pedig ismét felzúgott a szurkolói kórus: „gyertek ide, gyertek ide!”

Azóta a fák már megnőttek. A szabadtéri pályából parkoló lett. És a bajnokság élén most már tartósan szegedi, illetve veszprémi a „túlsúly”. Lehet, ismét kellene egy olyan meglepő siker, mint a Bányász egykori kupagyőzelme, hogy újból legalább hat-hét gárdának legyen esélye akár a végső sikerre is.

Címkék

Hozzászólások