2019. 09. 21. 06:30 | [email protected]

Graeme Souness nagy szemeket meresztett. Jó huszonöt éve már, hogy ültünk az autóban, mentünk vissza a Liverpool edzőközpontjából az Anfieldre, ez volt a lehetőség az interjú elkészítésére.

Én a kilencvenes évek magyar futballvalóságából érkeztem, ő a világ egyik legjobb és legprofibb csapatának a menedzsereként próbált volna válaszolni, de egymás után két kérdéssel sem tudott mit kezdeni. Az első azt firtatta, hogy miként ellenőrzi, a játékosai esténként sportszerűen készülnek-e a másnapra. „Miért kellene ilyet tennem, pontosan tudják, mi a saját érdekük!” – kérdezett vissza csodálkozva. A másik még inkább meglepte: hogyan motiválja a futballistáit?

Miután meggyőződött róla, hogy nem értette félre, ismét megütközve érdeklődött, miből gondolom, hogy erre szüksége lenne. Ha valakit nem motivál az, hogy felveheti ennek a klubnak a mezét, hogy pályára léphet a földkerekség talán legcsodálatosabb szurkolótábora előtt, és ezért még egy rakás pénzt is kap, akkor annak vajon ő mit mondhatna?

Ha valaki nem hozza magával a motivációt a futballba, ha nem hajtja a tűz már kicsi gyerekkora óta, akkor el sem jut egy Liverpool öltözőjének még a közelébe se,

szóval éppen ideje lenne elkezdeni az interjút valamilyen értelmes kérdéssel…

Pedig ez a kérdés itthon nagyon is értelmes, mi több, életszerű volt, és hiába telt el negyed század azóta, az még ma is. Szerdán a Vasas hazai pályán kikapott a másodosztály rangadóján az MTK-tól, és a meccset követően Torghelle Sándor, az angyalföldiek veteránnak számító csatára az NSO TV-nek nyilatkozva arról is beszélt, hogy olykor muszáj motiválni a fiatalokat. Bevett közhely a fontosabb mérkőzések előtt, hogy a játékosok azt bizonygatják, roppant motiváltan várják a nagy kihívást – még szép –, a vereséget magyarázva pedig gyakran olvashatjuk edzőktől, hogy az ellenfél azért nyert, mert motiváltabb volt, jobban akarta a győzelmet.

Mindez olyan fia­talokról szól, akik még nem tettek le semmit sem az asztalra, ám természetesen szeretnének nagyon sok pénzt keresni. Olyan hivatásos sportolókról, akik a nemzetközi szinthez képest enyhén szólva közepes teljesítményt nyújtva a magyar átlaghoz képest mesés jövedelmet élveznek, mondhatni, kivételezett helyzetben tehetik a dolgukat. Olyan közegről, ahol egy idősebb játékosnak vagy egy edzőnek kell folyamatosan táplálnia azt a bizonyos tüzet – több-kevesebb sikerrel.

Lássuk be, Graeme Sou­nessnek igaza volt, amikor nem értette, miről is beszélünk.

Hozzászólások