12°
11°
2018. 04. 25. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Régen minden jobb volt. Nincs érv, ami cáfolhatná ezt az állítást. Régen persze voltak ilyen érvek, de mára megkoptak azok is. Olvasom az Arsenaltól huszonkét év után távozó szakvezető, Arséne Wenger pályafutását taglaló írásokat. Egészen el is feledtem, hogy Londonba érkeztekor megtiltotta csapatának, hogy alkoholizáljanak.

Tekintsük át a helyzetet a hozzá illő komolysággal és szomorúsággal: egy angol klubnál egy francia véget vetett az edzések és meccsek utáni sörözéseknek. Szegény akkori Arsenal-­játékosok számára ez alighanem zárójelbe tette Waterloot, és valószínűleg rögvest szebb színben látták a múltat, a dicsőséges brit fényes elszigeteltséget. A kiszárított torkú generáció Wenger munkásságának eredményeként aztán egyre többször hagyta el győzelemittasan a játékteret, így az egyik mámort pótolta a másik.

Ebből is világos, hogy az aktuális jelent igen sokat kell csiszolgatni ahhoz, hogy a múlt fényében ne tűnjön haloványnak.

A közismert mondás szerint a történelem az élet tanítómestere. Ezt egyes fanatikus szurkolók megfejelik azzal, hogy a futball maga az élet. Ne vitassuk ennek igazságtartalmát, hisz tagadhatatlan, hogy nincs olyan szituáció, amit fociból vett hasonlattal le ne tudnánk írni. Tehát, ha a futball nem is az élet maga, de az egyik jól modellezi a másikat. Régebben persze sokkal inkább igaz volt ez. Már csak azért is, mert fiatalon focizni is jobban tudtunk.

A minap egy barátommal beszélgetve világossá vált, hogy a futball életmodellezési képessége az asztali focira is kiterjed. Sőt, a csocsóra is igaz, hogy a múlt magasabb minőséget jelent. Higgadtan elemeztük, hogy az asztali focihoz a gyári fagolyó vagy a golyós dezodorban rejtőző gömb használható-e inkább labdaként. Eközben barátomtól megtudtam, hogy az új csocsókban a játékosok fejéről a festék gyorsabban kopik, mint a régiekről. Ha úgy tetszik, régen nem kopaszodtunk, tán még a pörgést is jobban bírtuk.

Életkorunk növekedésé­vel elkövetkezik a pillanat, amikor memóriánkra is igaz lesz, hogy régen bizony jobb volt. Az előző napi ebédet egyre nehezebben idézzük fel, de a távoli múlt egyre világosabban rajzolódik ki. A fiatalokon kívül a fene se emlékszik a múlt heti meccsre, de a húsz-harminc-ötven évvel ezelőtti világbajnokságok pillanatait simán fel tudjuk idézni. Azok voltak a nagy idők. Ki ne emlékezne rá, hogy minden második gólt a Replay lőtt.

Hozzászólások