18°
31°
17°
2019. 04. 30. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Szombaton harmincadik bajnoki címét nyerte a Ferencváros futballcsapata, de először fordult elő, hogy az aranyat megszületése pillanatában egyetlen Fradi-szurkoló sem ünnepelte a helyszínen. A zöld-fehérek ugyanis 19.30-tól a Honvédnál vendégeskedtek, ám elsőségük már a 17 órakor kezdődött Vidi–Puskás Akadémia találkozó döntetlenjével ténnyé vált. Aki tehát jelen akart lenni a Hidegkuti-stadionban – a kispestiek albérletében – a remélt bajnokavatáson, valószínűleg a Vidi 1–0-s vezetésénél indult el otthonról, és ha útközben nem követte az eseményeket, csak az MTK-pályára érkezve konstatálhatta, hogy részben hiába jött, már minden eldőlt. Így senki sem fájlalta, hogy az ezúttal joggal aranylábúként emlegetett fiúk 3–2-re kikaptak.

Több mint egy évszázad alatt másodszor esett meg, hogy az FTC vereséggel masírozott fel a dobogó tetejére; a sors fura fintora, hogy ez először a 29. beteljesüléskor, azaz legutóbb, 2016-ban történt ugyanígy. Mivel a mögöttünk hagyott százhúsz évben összesen harminc olyan nap volt, amikor a fradisták bajnoki tort ülhettek, az igazán eltökélt és matuzsálemi kort élt híveknek sem juthatott ebből húsznál több.

Aki az első diadalnál, 1903-ban jelen lehetett, az a játékosokkal együtt nem csak örült, de szomorkodott is, mert a szövetség ígéretével ellentétben nem osztott érmeket. Egy hentes viszont előzetesen ugyan nem ígért semmit, de vigasztalásként hozott egy láda kolbászt. Az akkori kissrác még megérhette 1967-ben a huszadik aranyat, esetleg 1976-ban az Újpest hetes nyerő szériá­ját megszakító huszonkettediket, szélsőséges esetben 1981-ben a huszonharmadikat. A huszonnegyediket 1992-ben viszont már bizonnyal nem, pedig annak az ünneplése volt a legemlékezetesebb: a Diósgyőrben kivívott elsőség után a 3-as úton hazafelé a fél ország köszöntötte Lipcseiéket,

egy öreg néni például egyik hóna alatt egy tyúkot tartva, a másik kezében zöld lapulevéllel integetett.

Ezeket az alkalmakat kivétel nélkül megőrizhette az ünneplők kollektív emlékezete, hiszen a sporttörténelem nem a fejük felett szállt el, hanem tanúi lehettek Borbás doktor, Sárosi, Albert, Nyilasi és társai „mennybemenetelének”.

2019-ben mindez másként alakult. Az egyszeri drukker úgy érezhette magát, mint a gyermeke születésére izgatottan igyekvő apuka, akivel közlik: a baba két órával azelőtt, egy másik kórházban világra jött.

De legalább él és virul, és természetesen ez a legfontosabb.

Hozzászólások