2018. 04. 06. 06:30 | [email protected]

Sokan istenítik, mások ki nem állhatják Cristiano Ronaldót. Én egyszerre látom benne a piperkőc zseléhuszárt és az istenáldotta tehetséget. Úgy vagyok vele, mint kedd éjjel a Juve-drukkerek zöme az ollózós góljánál: sosem lesz kedvenc, de egy ilyen mozdulat után jár a taps és a főhajtás.

Erre a mutatványra még a karatególok királyának, az éppen Amerikában bűvészkedő Ibrahimovicnak is volt néhány jó szava. Ibrásan egós humorral jegyezte meg, hogy szép volt, de meg kellene próbálnia negyven méterről is – utalva ezzel az ő angoloknak távolabbról vágott csodagóljára.

Megszólalt az ollózásos találatok másik nagy szakértője, az egykori liverpooli „pálcikaember”, Peter Crouch is, aki szerint csak néhányan képesek ilyesmire. Így van, ám még nekik is ritka pillanat, amikor ennyire összejön a tökéletes mozdulatsor. Még a kivételes gömbérzékű, tökéletes fizikumú Ronaldo is évekig égette magát félresikerült próbálkozásokkal.

Isten őrizz, hogy egy lapon emlegessem magam a fenti urakkal, de sok amatőr labdakergetőhöz hasonlóan nekem is gyerekkori álmaim közé tartozott, hogy egyszer megrúgjam a csodagólt. Tettem is érte, képes voltam egy hasonlóan megszállott barátommal fél napokig gyakorolni a hátsó füvesen. Később aztán „éles” kispályás meccseken előszeretettel alkalmaztam a tanultakat. Néha az ellenfél fejelni igyekvő védőjének arca bánta, máskor a csalitosból kellett előhorgászni a lasztit.

Aztán már felnőtt fejjel, a szokásos keddi újságírófocin eljött a pillanat. Hosszú, magas beadás volt, ami a hátam mögé érkezett. Kissé oldalt álltam, vagy 8-9 méterre a kaputól és rögtön láttam, hogy esélyem sincs máshogy a kapu felé irányítani a labdát, mint hanyatt vetődve meghúzni a hosszú pipa felé. A labda tökéletes ívben csapódott a hálóba, a meccs félbeszakadt, én körberohantam háromszor a pályát a „ma este mindenkinek a vendége vagyok” felkiáltással, a többire nem emlékszem.

Tény, hogy kispályán gyakrabban adódik lehetőség háttal a kapunak meghúzni ezt a lövéstípust, de így is csak az elmeroggyantak kockáztatják hetente többször a hanyatt esést. Én abban az örömittas momentumban mégis úgy éreztem, hogy

megérte a fájdalom, ami a keddi focik után jelentkezett a derekam tájékán.

Ronaldo gólja most újra eszembe juttatta az én nagy pillanatomat. Kár, hogy semmiféle felvétel nincs róla, a baráti körből sem sokan emlékeznek már rá. De legalább én őrzöm még a keddi csodagól emlékét. Meg a porckorongsérvem.

Hozzászólások