Hallgassa élőben!
2020. 10. 08. 06:30 | [email protected]

Egy ködös októberi hajnalon a két haragos a segédei társaságában kiügetett az erdőszélre. Tapintható volt a feszültség, a komor hangulatban a kisebb-nagyobb csomókban virágzó kedves kikericsek riadtan húzták össze magukat, a mezei ürgék kétarasznyival mélyebbre fúrták magukat a vackaikban, a kíváncsi nyulak is biztos távolságból kandikáltak ki hátsó lábukon egyensúlyozva, az égen károgó varjúcsapat húzott el vészjóslóan. A segédek kilépték a százméteres lőtávolságot, ellenőrizték a két fegyvert, majd miután kölcsönösen ismét megtagadta a bocsánatkérést, a két haragos egymásnak hátat fordítva a kijelölt helyre baktatott. Szembefordultak, élesítették a fegyvert, s a megadott jelre elsütötték. Mindkettőből kétméternyire lövellt ki a vízsugár.

Nem párbaj ez, hanem groteszk dajkamese, Sidi Péter és Péni István előadásában.

Szánalmas, amit a két sportember művel – s még csak nem is egymással, hanem a sportágával, a sportlövészettel.

Ki szabálytalankodott, ki óvott, ki csalt, ki volt sportszerűtlen, melyik fegyver szabályos, melyik nem – még a részletek bemutatása is kínos, hát még az igazságtétel. Nincs itt igazság, s nincs erkölcsi győztes. Csak két irigy, féltékeny, dölyfös férfi. Egy idősebb, Sidi, aki a saját mércéje szerint a világ legjobb puskása, fájdalom, hogy mind az öt olimpiáján tököt lőtt; s egy fiatalabb, Péni, aki titokban talán a vetélytársa képét szögezi ki a lőállásba, s esténként rontást mantrázik.

Takács Károly pedig forog a sírjában. A világháborút megjárt hős, aki az életét is kész volt feláldozni a hazáért, de ha már a sors megkegyelmezett neki, s csak fél kezét roncsolta szét (még a háború előtt, de így is vállalta a frontszolgálatot), hát megtanult a fegyverrel bánni a sutábbikkal is, s nyert újabb olimpiai aranyérmet.

Napjaink két elkényeztetett mesterlövésze ezzel szemben a nagyvonalú állami támogatásnak köszönhetően urasan hódolhat a szenvedélyének egy olyan sportágban, amelynek eseményei csak akkor érik el a nyilvánosság ingerküszöbét, ha valaki olimpiai érmet szerez vagy ha botrány kerekedik.

Hát most az utóbbit megkaptuk. Nem irigylem a szövetség vezetőit, akik tegnap ismét azért gyűltek össze, hogy megpróbálják lecsillapítani, kibékíteni a két sértődékeny mesterlövészt, s valamiképpen rendezni a vitás helyzetet. Nem fog menni. Jó, ha az eszükbe vésik, ha ugyanabban a számban nevezik Sidit és Pénit az olimpiára, ők csak azzal törődnek majd, hogy a másikat „kinyírják”, s garantáltan mindketten csütörtököt mondanak.

Vagy az egyik, vagy a másik. Nincs más megoldás. Ha másként nem megy, hát tényleg párbaj árán.

Hozzászólások