Hallgassa élőben!
2021. 08. 05. 06:30 | [email protected]

Kilencéves kislánykák ritkán tapadnak a képernyőre, ha tornaversenyt adnak valamelyik sportcsatornán. Igaz, néhány percig belefér, hogy a könnyedén végrehajtott spárga közepette érdeklődés övezze a sportág eseményeit, amelyekhez ezúttal az olimpia adja az alapot és a keretet. Némileg szorosabb a kötelék, ha a tornásztanoncnak magyar indulón akad meg a szeme, vagy erre felhívják a figyelmét. Az érzelmi kötődésből adódóan Kovács Zsófia gyakorlatai vonzóbbak, még ha tőle akadnak jobbak is. A legnagyobbak csodálata egyeseknél már tíz év körül, másoknak később kezdődik. A „rákattanáshoz” előzmény szükséges, ebben a vonatkozásában pedig szerencsés, ha olyan helyzetbe kerül a fiatal, ami után már csak egy lépés annak eldöntése, hogy igen, ő sportoló szeretne lenni.

A sportágválasztók szervezőinek szeptember közepén bizonyosan könnyebb dolguk lesz, ha csak a koronavírus-járvány negyedik hulláma keresztül nem húzza az élet normális menetét. Hiába, hogy – esetünknél maradva – tornában a honfitárs csupán a 14. helyen végzett az egyéni összetett versenyben, nyomot hagyott maga után. Az ötkarikás játékoknál nagyobb reklám ugyanis nem kell a sport melletti elköteleződéshez. Amikor hajnaltól kezdve ez megy a tévében, szinte lehetetlen kikerülni a világ legnagyobb sporteseményét annak is, akit rendre a telefonja köt össze a világgal. Véletlenül is belebotlik az ember – és annak gyermeke – egy-egy futamba, meccsbe, párharcba, ami ott marasztalja a képernyő előtt. Ha pedig az alkalmi érdeklődést tudatos választás, vagyis a sport felé fordulás váltja fel, nyerőnek tekinthető az „ügy”.

Így volt ez a labdarúgó-Európa-bajnokság esetében is. Ronaldo, Mbappé és Kroos ugyan világsztárok, de Schäfer, Gulácsi és Sallai neve is bevésődött az ifjonti emlékezetbe.

Példaképeket mindig lehet találni, de ugye, mennyivel jobb, ha ezek az idolok közülünk (értsd: magyarok, a mi fiaink, lányaink) kerülnek ki.

És ez rendre így van, ha az öt karika begurul a nyárba. Most ugyan öt évet kellett várni arra, hogy „felkeljen a napunk”, de itt van, újra ragyog az égbolt.

A számvetésnek nem jött el az ideje, ám ez egyben azt is jelenti, hogy még lehet miért, kiért izgulni. Továbbra is alkalom teremtődhet rá, hogy az élmény közös legyen, amikor magyar versenyzőnek, csapatnak lehet szurkolni olykor őrjöngve, majd az éremszerzés után választ adni a kilencévesnek arra, miért lett hirtelen homályos az apai tekintet.

Hozzászólások