23°
29°
20°
2019. 05. 21. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

A Barcelona futballcsapatának ellendrukkerei most kajánul jegyzik meg, hogy a gránátvörös-kékek női csapata tovább jutott el a Bajnokok Ligájában, mint Messiék, de azért a döntőben a lányok is megkapták a maguk négyesét. A budapesti BL-döntő (Lyon–Barcelona 4–1) után az is téma, hogy a Lyon vajon mire menne az NB I-ben vagy az U17-es válogatottunk ellen, és előjött az a hír, mely szerint három éve a Newcastle­ Jets U15-ös csapata 7–0-ra legyőzte a világranglistán akkor ötödik ausztrál női válogatottat. (Amely egyébként a légió­sai nélkül állt ki, korábban pedig 2–2-re végzett egy korosztályos fiúcsapat ellen.)

Efféle polémiáknak azonban nagyjából annyi értelme van, mintha a női kézilabda BL Final Fourja után egyesek azon élcelődtek volna, hogy szép, szép a Győri Audi ETO újbóli megkoronázása, de Görbiczéket azért nagyon megvernék a férfi NB II-ben. (Ám ilyen hangokra nem emlékszem.)

Ma már alig hisszük, a hatvanas években általános volt a vélemény, hogy a nők fizikailag alkalmatlanok a maratoni táv lefutására, ezért nem is engedték indulni őket. Híres jelenet az 1967-es Boston Marathonról, amikor a cselesen K. V. Switzer néven regisztrált Kathrine Virginia Switzert Jock Semple versenyigazgató erőszakkal megpróbálja kiemelni a mezőnyből. (Nem sikerült neki, és Switzer teljesítette a távot.)

A női maratoni futás aztán 1984-ben felkerült az olimpiák műsorára is, és manapság már természetes, hogy az ötkarikás játékokon a nők cselgáncsban, birkózásban vagy éppen ökölvívásban is megméretik magukat.

Női kézilabdában a legjobbak mérkőzéseit a BL-ben már legalább akkora figyelem övezi, mint a férfiakét, és a színvonal még a legkényesebb igényeket is kielégíti. Kosárlabdában, még inkább vízilabdában már óriási a kontraszt, és persze ez áll a női labdarúgásra is. Bevallom, a BL-döntőt nézve talán a 80. percig bizonytalanságban voltam, a szabályok tiltják-e a becsúszó szerelést. Ám ha ilyesmit nem is

láttunk, pontos passzokat, szép gólokat igen, Marozsán Dzsenifertől zseniális helyzetfelismerésként sarkazást, volt iram, a durva szabálytalanságok, fetrengések, reklamálások pedig nem hiányoztak.

A közel húszezer néző – leszámítva a barcelonaiakat – jól szórakozott, és ez a lényeg.

Ha márciusban a Atlético Madrid–Barcelona-meccsre a Wanda Metropolitanóba 60 ezren mennek ki, a vb-döntőre pedig az Egyesült Államokban 90 ezren, azt komolyan kell venni. A női futballt nem a férfihez kell méricskélni, önmagában is eladható termék lett.

Hozzászólások