Hallgassa élőben!
2019. 01. 10. 06:30 | [email protected]

A nagy feladatokhoz rendszerint őt választották. Amikor néhány másodperccel a meccs vége előtt égett a ház, egy vagy akár két ponttal az ellenfél vezetett, s gyakorlatilag nem volt másra idő, mint egy passzra és néhány pattintásra a labdával, becsukott szemmel is megmondtuk volna, hogy Fegyverneky Zsófia emeli majd rá az utolsót. A tőle megszokott elegáns tempóval. S lehetett bármennyire feszült a légkör, a labda rendszerint a gyűrűben landolt – romba döntve pécsi, győri, diósgyőri álmokat. A Sopron nyert, Fegyverneky pedig a tőle megszokott szerénységgel fogadta a gratulációkat.

Azt, hogy Stephen Curry, vagy éppen James Harden mennyire szerény srác, nem tudom, nincs szerencsém ismerni az urakat. De kész szerencse, hogy a közvetítéseknek hála én is részese lehetek azoknak a csodáknak, amiket véghezvisznek az NBA-meccseken: a Golden State és a Houston sztárja ugyanolyan angyali nyugalommal és lazasággal áll bele egy utolsó másodperces triplába közel a felezővonalhoz, mint a fentebb emlegetett soproni klasszis, abszolút nem izgatja őket, hogy ketten is lógnak a nyakukon, hogy nem éppen ideális a dobóhelyzet…

Eldobják, hogy aztán bumm, robbanjon a csarnok!

Robbant kedden este az ELTE BEAC Újbuda otthonában is – csak persze sokkal kisebbet szólt, de azért elért a hangja Pécsig és Kozármislenyig. Az esti bajnoki öt perccel a vége előtt lefutottnak tűnt. Vezettek a Balogh Judit (hajaj, annak idején tőle is milyen dolgokat láttunk, iszonyú jó keze volt!) által irányított hazaiak, a 36. percben 52–39 volt az állás, egy fityinget sem tettem volna a PINKK-Pécsi 424 sikerére.

Elúszott a hajó, gondoltam, gyakorlatilag pontot is tettem a tudósítás végére, megvolt már a cím is, hátradőltem, már csak a dudaszóra vártam. Az nem is maradt el, csak éppen addig hátralévő időben csodát tettek a vendégek. Visszakapaszkodtak a semmiből, majd pedig az utolsó támadásukból, az utolsó másodpercben megtalálták azt az embert, akinek nem remeg a keze: Szücs Réka beleállt a triplába, bevágta, hogy aztán együtt örülhessen a társaival.

Ha van győzelem, ami nagyot lendíthet egy csapat szekerén, ami önbizalmat és erőt adhat a folytatásra, akkor ez az volt. És persze mi, sportszeretők, szurkolók, sportújságírók is az ilyen meccsekre szoktunk emlékezni, nem azokra, amelyek már húsz perccel a vége előtt eldőltek. Nem volt mit tenni, a dudaszó után ismét belecsaptam a húrokba, és egy új, remek sportélmény hatása alatt jókedvűen átfogalmaztam a tudósítást.

Hozzászólások