A profi

A belfasti repülőtéren beszélgettünk először. Itthon teljesen ismeretlen fiatalember volt. Mivel 2008. november végén jártunk, a huszonegyedik évét taposta, ám már négy éve külföldön futballozott, Magyarországon sohasem láthattuk felnőttcsapatban játszani. Olykor persze írtunk róla, de elsősorban azért számított érdekességnek, mert a kezdeti stuttgarti esztendők után maga a Real Madrid szerződtette, igaz, a második csapatába, a harmadosztályú RM Castilla együttesébe, de azért mégis, csak közelebb került a tűzhöz, mint bárki más itthonról.

Belfastba úgy került el akkor, hogy Erwin Koe­man­ szövetségi kapitány meghívta a válogatott keretébe Észak-Írország ellen. Pályára nem lépett, de elmondta, számára felfoghatatlan, hogy itt lehetett, hogy együtt edzhetett, egy levegőt szívhatott az ország legjobb játékosaival. Mosolygós, rokonszenves és roppant szerény fiatal labdarúgóval beszélgettem, és akkor eszembe sem jutott a lehetősége, hogy bő tíz év múlva ő lesz a válogatott csapatkapitánya, igazi vezéregyénisége.

De csak azért nem, mert tényleg semmit sem tudtam, tudtunk róla. Ez persze megváltozott, miután Szalai Ádám elszerződött a Bundesligába, majd Egervári Sándornál alapember lett a válogatottban, a San Marino ellen elért mesterhármasával és a gólokat követő gitározós, valamint íjászt utánzó gólörömeivel a népszerűsége meredeken a csúcsig felszökött. Mainz, Schalke, Hoffenheim, Hannover, majd a végén ismét Mainz, 276 mérkőzés és 54 gól a német élvonalban, több komoly sérülés, hullámvölgy – mindez Szalai Ádám utóbbi tizenkét esztendeje, de ennél is fontosabb, hogy mindig mennyire profi döntéseket hozott. 

Ha mellőzték, sőt, meg akartak szabadulni tőle, sohasem adta fel, mindig visszaküzdötte magát,

bámulatos akaratával maradéktalan tiszteletet vívott ki magának.

Most úgy tűnhet, életében először mégis megfutamodott. A januári fejműtétje előtt 34 évesen hol játszott, hol nem a Mainzban, utána pedig ő kérte a szerződése felbontását, majd aláírt a svájci FC Baselhez. Ez azonban nem megfutamodás. Szalai Ádám mindig pontosan tudta, mikor és miért érdemes harcolnia, mi kell ahhoz, hogy a legjobban teljesíthessen, és pontosan felmérte, hogy most szépen vethet véget a Bundes­liga-karrierjének. Ha marad, a roppant erős konkurencia okán már nem tudná tartani a szintet, a Baselben viszont akár meg is újulhat, és ez a válogatottnak is az érdeke. Azaz a döntés olyan volt, mint Szalai Ádám egész pályafutása. 

Profi.