Üst és ezüst

Az utolsó bajnoki mérkőzések, az idényzárók elmaradhatatlan kellékeként az üst, azaz a nagy méretű főzőedény különleges helyet foglal el az amatőr sportélet gasztrokultúrájában. Ideális esetben munkáját értő emberként szakács tüsténkedik az üstház, szervizasztal és a lepukkant, de még használható hűtőgép alkotta „Bermuda-háromszögben”, kevésbé kivételezett alkalomkor a klubelnök villantja meg ebbéli képességeit.

Nem azért, hogy tudassa, ehhez is kiválóan ért, hanem, mert nincs más, aki ezt elvégezné helyette. A szabadtéri főzőcskézés nem éppen diszkrét báját a szorgos segítő személyén túl feltétlenül emeli az ételkészítés hosszú óráit kedélyesebbé tévő italkínálat, illetve annak rendszeres és – kezdetben – módszeres kóstolása. Csakúgy, mint ahogy az ételt tesztelni kell, a jóféle házi pálinka mintavételezése is szerves részét képezi a folyamatnak.

Miközben a nyitott ablakú öltözőből kiválóan hallatszik az edző taktikai utasítása az erre ügyet sem vető tábori konyhai stábnak, addig a készülő bográcsgulyás (más igény szerint babgulyás, körömpörkölt, csilis bab stb.) illata betölti az izgatott játékosokkal teli helyiség légterét.

Csoda-e, ha ezek után a pályán harapnak az aranylábúak?! No, persze nem eszik annyira forrón a kását! Legtöbb esetben ugyanis az igazán fontos kérdések már a zárómeccs előtt eldőltek. Ha meg nem, akkor hadd szóljon: „mutassuk meg!” – üzenik a „gyerekek”, a „mi fiaink”.

A meccs lefújását követően az „Egy a zászló, egy a sereg” jelszó alatt a pirospozsgás arc – más-más okból – ugyanúgy jellemzi a pályáról levonulókat, mint a fakanál műértő mozgatóit. Utóbbiak kiválóan tudják, ők már megtették a magukét, előbbiek pedig hamarosan elmondhatják: megették a magukét. Ahol azonban ott van a szertáros maca, Enikő, ott „inni is kő”. Tekintve, hogy a hazai srácok az 1–0-s diadal után megérdemlik a hűsítőt, a vesztes meghívott gárda tagjainak pedig szükségük van rá, így mindenki fogyaszt. A strandszezonra szóló alakformálás emiatt egy (két, három, sok) napot tolódik, de sebaj, most nem a tesizés a lényeg. A magvas gondolatok és záró körmondatok helyébe gyakran ismételt szófordulatok lépnek, ezekből viszont csupán annyi, amennyit a bömbölő hangfal „enged”. A gyorsan elrepült, néhány órás harmadik félidő könnyed tunkolással fejeződik be az árválkodó főzőedénynél, amit elég lesz majd holnap elmosni.

Hogy úgy ragyogjon, mint a fiúk nyakában a bajnoki ezüst.