HEOL
Heves vármegyei hírportál
október 7., hétfő
Az olimpia alatt nagyon sokszor emlegették, hogy a sportolók egy része újfajta teljesítményfokozóval él. Mármint nem a szer új, inkább az az újdonság benne, hogy a konyhánkból költözött a sportpályára. A szódabikarbónáról van szó, amit mindannyian ismerünk. Azon kevés vegyi anyagok egyike, amivel fenntartások nélkül ápolunk szoros kapcsolatot. Gyomorégésre vagy a konyhai sütési folyamatok vegyi támogatására egyaránt bevethetőnek tekintjük.
A versenysportban, ahol minden töredék másodperc megspórolásáért éveken át verejtékes munkával kell megdolgozni, hosszú ideje ismerik a szer savasodáscsökkentő hatását. Mindannyian megtapasztaltuk már azt az érzést, amikor túl gyorsan mozogva hirtelen képtelenek leszünk addigi higanymozgásunk folytatására, és a továbbiakban csak egy ólomkatona lazaságával vagyunk képesek továbbhaladni. Elmerevedő izmainkat tejsav önti el, testünk biokémiai kudarcának ékes bizonyítékaként. A teljesítményfokozó szerek használatától nem idegenkedő sportemberek, edzőik, orvosaik évtizedek óta kísérleteznek a szódabikarbóna használatával. Mint említettük, alkalmazása mérsékelheti a besavasodást, megadva az esélyt a sportolónak, hogy szer nélküli önmagához képest hosszabb ideig tudjon csúcstempójában haladni. A nagy kísérletezgetés egyebek mellett nagyon sok hasmenést eredményezett, mert az emberi szervezet alapbeállítása nem támogatja a szódabikarbóna nagy dózisú fogyasztását. És igen kellemetlen mellékhatás, ha a gyors futáshoz tele gatyán keresztül vezet az út.
A savasodás elleni vegyi hadviselés és a vele járó fegyverkezési verseny során a közelmúltban sikerült megalkotni egy olyan olyan terméket, ami képes kiküszöbölni a hascsikarásos problémát, de megtartja a szódabikarbóna kívánt hatását. A maximálishoz közelítő erőkifejtés során a higanymozgás és az ólmos fáradtság közötti határon a szokottnál későbbi időpontban lép át a sportoló. A 400 métertől a 3000 méterig terjedő futószámokban valószínűsítik leginkább a szódabikarbónázás célszerűségét és elterjedtségét. De országúti kerékpározásban és maratoni vagy annál hosszabb távokon versenyzők is használják.
Állítólag a regenerációnak is jót tesz, és ugyebár nem doppinglistás szerről beszélünk.
Olyanról, aminek alkalmazása hamarosan az amatőrök körében is elterjedhet. Pláne, ha regenerálódást segítő hatása nyomán a hobbisportoló a fárasztó verseny után nem ólomkatonaként, hanem könnyedén pattanhat fel a fotelból minden egyes alkalommal, amikor sörért megy a hűtőhöz.