A fej szerepe

A vérbeli szurkolónak soha nincs könnyű dolga. Energiáit meg kell osztania, mert miközben szorít övéiért, lankadatlanul elemeznie is kell a látottakat. Hiszen a sportesemény véget értével, szakértői véleményt kell formálnia. Bizony kell, ugyanis belső késztetése van erre minden drukkernek. Ha minden szurkolói elvárásainknak megfelelően történt a pályán, könnyű helyzetben vagyunk, amikor sportbaráti körben megvitatjuk a meccset, hiszen a győzelmet nem kell magyarázni. Vagy ha úgy tetszik, bármilyen magyarázattal elő lehet állni. A szurkolóban élő rögtön ítélő bíró könnyű szívvel hozza meg a felmentő ítéletet a bűn rossz játékosok felett is, ha győztek. Akkor viszont nincs kegyelem, ha vesztesen jön le a csapatunk a pályáról. Meg kell találni a bűnöst, és a vereség mögött húzódó folyamatokat is fel kell tárni. Szurkolói lelki egészségünk szempontjából nélkülözhetetlen, hogy igazságot tegyünk.

Számolatlanul sorolhatnánk most az okokat, amiket általában az elmaradt siker mögött meghúzódni vélünk. Most egyet emelünk ki, a legsikeresebben alkalmazhatót. Az érvek érvét, amivel bármit meg lehet magyarázni. Sokak meggyőződése, hogy győzedelmeskedni pusztán akarat kérdése. Fejben dől el, szoktuk mondani. Érdekes, hogy egyéni állóképességi sportokkal és labdajátékokkal kapcsolatban egyaránt úgy emlegetjük a fejet, mint holmi jedi lovagok.

Elég koncentrálni, és máris ölbe hullik a siker?

Szembetűnő, hogy például az amatőr hosszútávfutók, triatlonisták is hajlamosak azt állítani, hogy fejben dől el, képesek-e a távot teljesíteni. Mintha az edzésnek nem volna szerepe. Pedig ha valamihez nagyon kell az erős akarat, az bizony a sok-sok edzés, amit el kell végezni. Úrrá lenni a lustaságon, no, ahhoz kell erősnek lenni. Kimenni hetente háromszor-hatszor futni, az nagyobb teljesítmény, mint letudni azt a néhány órát, amit a hőn áhított verseny teljesítése megkövetel.

Meccs után vesztes csapattal kapcsolatban edző, szurkoló, kommentátor ítélete gyakran egybehangzó: nem voltak elég erősek fejben a játékosok. Elfáradtak fejben. Vajon bekövetkezhet-e ez, ha a test el nem fárad előbb? Aligha. Fáradhatatlan játékost, aki mentális tartalékait sem éli fel soha, csak a csocsóasztalról ismerünk. Szembe kell néznünk a valósággal: a szurkolói énünk rejtekében megbúvó bírák ítéletei felülvizsgálatra szorulnak. Nem könnyű elfogadni ezt, némi mentális tréning nem árt hozzá. Fejben erősnek kell lenni hozzá.