JEGYZET

2018.03.20. 06:30

Lélekből jön

Ballai Attila

Ha felmerül, miben szűkölködik leginkább a magyar labdarúgás, adódik a válasz: eredményekben. Ám ha csupán ez számítana, a sikeres csapatoknak mindig jóval több hívük lenne, mint a sikerteleneknek. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Egy válogatott, egy klub, egy játékos vonzereje nem írható le kizárólag számokkal, ha például engem kérdeznek, nekem mi hiány­zik a futballunkból, kapásból mondom: a lélek. Szerencsére azért nem mindig és nem mindenhonnan. Ha egy-egy gólörömben, esendőségben, gesztusban, félmondatban, akár csak tekintetben nyomát lelem, hajlamos vagyok évek, évtizedek számos keservét feledni.

Most éppen azért, mert múlt szombaton a Ferencvárosnak a Puskás Akadémia elleni hazai meccsére a Dél-Alföldről felzarándokolt szurkolók egy csoportja útközben megállt Akasztón, a Stadler FC egykori málladozó stadionjánál, és tisztelgett az építő-névadó emléke előtt.

A szakadó esőben ötvenen merevedtek vigyázzba, így üzenték „Józsi bácsinak”, hogy nyugodjon békében.

Tették ezt mindenféle érdek és haszonnal kecsegtető cél nélkül. Ahogyan egyszer csak Stadler József is feltűnt a futballban. A tavaly ősszel elhunyt üzletember, vállalkozó kétes megítélésű személyisége közelmúltunknak, egész alakos szobrát soha ne keressük majd a Hősök terén. De nemcsak szerezni, felhalmozni, megkaparintani volt kész, hanem adni is.

Szülőfalujának jelesül egy komplett stadiont, a mező közepén, ami a kiaknázhatatlan állótőke prototípusa, és egy csapatot, amelyet saját pénzéből – nem az államéból, nem egy nemzetközi cégcsoportéból – felvitt az NB I-be. Üzleti, szakmai megfontolás nem vezethette, csak emberi. A környékbeli gazdák szombat délben letették a traktort – amit esetleg ugyancsak Stadler hozott be, keleti importból –, és indultak meccsre, a Fradit, az Újpestet látni. Akasztón.

Ez csak mifelénk szokatlan. A világ számos országában „egyéb tevékenységükből” milliárdossá vált zűrös figurák tartják életben a labdarúgást, és azért működtetik jól, mert ez létük legtisztább, legbecsületesebb szegmense. Amire méltán büszkék, amit szeretnek. Önzetlenül, mérlegelés nélkül.

Ahogyan Stadler szerette a focit. Meg azok, akik ítélet­időben buszoztak szombaton egy átlagosnak ígérkező, a televízióban is nézhető mérkőzésért jó háromszáz kilométert, és még meg is álltak útközben, hogy egy elhunyt öregember emlékéért csontig ázzanak.

A szurkoló egyik alapjelzője ezért a lelkes. Mert az is a lélekből jön.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!