Energikus ember

2017.07.11. 18:27

Sasvári Sándor: „Egyszerre négy ember életét élem!”

Sasvári Sándor, vagy ahogyan barátai és tisztelői is becézik, Sasi nagy utat járt be, míg valóra vált az álma, a pazar lovas birtok Csömörön. A Vasárnap Reggel munkatársának adott interjúban egyebek között mesélt arról is, honnan ered a lovak iránti múlhatatlan szeretete, de elmondta azt is a lap munkatársának, hogy a lovas színházat, hazánkban, elsőként ő álmodta meg.

Forrás: facebook.com

Sasvári Sándor évtizedekkel ezelőtt álmodta meg ezt a helyet, végül Csömörön valósította meg; asztala mögül belátni az egész területet. Az istállóban lévő lovakat innen meg lehetne érinteni, csak át kellene hajolni az utat szegélyező óriási nyárfák koronáin. Ha a gyerekkoráról mesél, ugyanolyan lesz a pillantása, mint annak a fiúnak volt, aki évtizedekig a Mester utcában élt. A szülőház előtt gyakran jártak el lovas kocsik, s amikor meghallotta a közeledésüket, azonnal az ablakhoz rohant. Valahonnan innen ered a lovak iránti szenvedélye is. Vérbeli lovasként szívügye a hagyományőrzés.

– Nehezen tudom elképzelni, hogy egyszerűen csak lógatja a lábát. Gondolom, az egész élete állandó rohanás.

– Egyszerre négy ember életét élem, korlátlan az ener­giám.­ 1993 óta élek itt a családommal, mindig az volt a célom, hogy egy olyan helyen tölthessem el a napjaimat, ahol az álmaim vesznek körül. Először az istállót építettük fel, sokáig ott laktunk a feleségemmel.

– Az istállóban?

– Nagyon romantikus volt az egész, gyakorlatilag ott éltünk Gina nevű kutyánkkal, macskákkal. Egy tolóajtó választott el minket a lovaktól. Szép lassan építettük fel a birtokot, ahol ma már nagyon komoly lovas élet folyik. Jelenleg is lovastábor van, ezért minden reggel azzal indítom a napot, hogy rendbe teszem a pályát, hogy a gyerekek jó talajon lovagolhassanak. Ma délelőtt Sere Gábor, az edzőm is meglátogatott, és ugrottunk két lovammal. Pont harminc éve kezdtem el a díjugratást, amit azóta is versenyszerűen űzök.

– Hány lova van?

– Hét saját lovunk van, amelyek közül kettő már saját tenyésztésű, a bértartott lovakkal együtt összesen tizenhárman vannak.

– Látom, van egy kivételes is közöttük. Közel áll a szívéhez?

– Természetesen mindegyiket nagyon szeretjük, de a legfiatalabb egy gyönyörű, hároméves méncsikó, most hoztam haza a ménesből, saját magam tenyésztettem, és a kanca is akitől származik, már a mi tenyésztésünk.

– Egy kedves barátja fogadott minket a bejáratánál, aki elmesélte, legutóbb a XV. Kuruc napon lépett fel Tarpán, ahol lóháton énekelt A Fejedelem című musicalből. A lánya is elkísérte?

– A Fejedelem című musical minden sora közel áll hozzám. Külön ajándék, hogy ezen a gyönyörű szép történelmi helyszínen a lányommal, Lénával együtt léphettem fel.

– Mióta énekelnek együtt?

– Korán kiderült, hogy mennyire tehetséges, nyolcévesen már közönség előtt állt. Gyönyörűen énekel, és nagyon örülök, hogy azt az utat választotta, amit kijelölt neki a Jóisten. Viszem magammal ahová csak lehet, nagyon büszke vagyok rá. Pár hónapja jöttünk haza Amerikából, ahol az ’56-os emlékév alkalmából több helyen is felléptünk, nagy sikerrel. Utána utaztunk le Tarpára, elképesztő, hogy milyen szívélyes vendéglátásban van részünk, ahányszor csak ott vagyunk. A nagyközség vezetésével már régóta óriási, megvalósításra váró terveink vannak.

– Úgy tudom, hogy a lovas színház ötlete alapvetően öntől származik. Hogyhogy más valósította meg?

– Ez egy hosszú történet, maradjunk annyiban, hogy valóban először én találtam ki és én énekeltem élőben lóháton, de mások ügyesebben össze tudták hozni a dolgot, csak nem úgy, ahogy elképzelem. Bubik Istvánnal és Szakácsi Sándorral kezdtem el megvalósítani a nagy tervemet, de sajnos már ők sincsenek közöttünk. Nem adom fel, folyamatosan azon dolgozom, hogy a nevemhez köthető színház egyedi és megismételhetetlen legyen.

– Azt vallja, a magyar emberek génjeiben ott lapul a lovak szeretete. Ez mindig felszínre tud törni?

– Sajnos lovas nemzet létünkre egy időben szinte teljesen eltávolodtunk ezektől a csodálatos állatoktól, akik nélkülözhetetlen segítőkként éltek az őseink mellett. Ám ahogy újra felfedezzük a lovaglás világát és létrejött az új Nemzeti Lovas Program, úgy tör felszínre ez a megmagyarázhatatlan szeretet és vonzódás a lovassportok iránt. Akinél megvalósul az áttörés, az egész életében nem tud majd elszakadni a lovaktól. Erre az útra próbálom meg az embereket, a gyerekeket visszavezetni: térjünk vissza a múltunkhoz, tiszteljük az őseinket és a származásunkat.

A Vasárnap Reggelből még többet megtudhat Sasvári Sándorról és más érdekes történeteket is olvashat; keresse az újságárusoknál!

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!