mérföldkő

2019.08.14. 19:45

Megmutatta, hogy sosem késő: 38 évesen lett tűzoltó a bélapátfalvi faiparos

Bárdos Szabolcs célja mindig is az volt, hogy lánglovag lehessen. Most beteljesült egy álom, amivel születendő gyermekének is példát mutatna.

Mellik Alexandra

Bárdos Szabolcs

Forrás: Heves megyei Hírlap

Fotó: Márkus Attila

A Katasztrófavédelmi Oktatási Központ hetvenkilenc frissen végzett tűzoltója esküdött föl a hivatására július tizenkettedikén. A Heves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság állományában a frissen végzett hallgatók közül három fiatal tűzoltó kezdte meg szolgálatát. Bárdos Szabolcs tűzoltó őrmester az egri hivatásos tűzoltó-parancsnokság beosztott tűzoltói állományát erősíti.

A 38 éves Szabolcstól – aki jelenleg Bélapátfalván él – megtudtuk, Egerben volt diák, a Wigner Jenő Műszaki, Informatikai Középiskola után a Neumann János Gimnáziumban tanult.

– Mindig is műszaki vonalon mozogtam, ami abból a szempontból össze is függ a tűzoltósággal, hogy itt is sok műszaki eszközzel vagyunk napi kapcsolatban – mesélte Szabolcs. – Több mint tíz évet dolgoztam a faiparban. Édesapám erdész, öcsém pedig asztalos, ebből kifolyólag üzemeltetünk Bélapátfalván egy családi vállalkozást. A műhelyünkben raklapokat, s egyéb faipari termékeket gyártunk. Korábban számos alkalmazottunk volt, mostanra azonban visszafejlődtünk családi vállalkozássá. Szolgálaton kívüli időben itt tevékenykedem.

Az újdonsült lánglovagtól megtudtuk, az utóbbi néhány évben Egerben, egy kereskedelmi cégnél volt főállású értékesítő, idén februárban azonban eldöntötte: hódol régi álmának, és elvégzi a tűzoltóképzést, amit júliusban sikeresen teljesített.

Bárdos Szabolcs Fotó: Márkus Attila / Heves megyei Hírlap

– Már korábban is felvetődött bennem, hogy erre a pályára lépek, de amíg a faiparban kellett bizonyítanom, elnyomtam magamban ezt a gondolatot. Volt pár ismerősöm, akik annak idején tűzoltónak álltak. Kicsit irigykedtem rájuk, de az élet akkoriban nekem mást tartogatott. Adódott egy lehetőség, így az öcsémmel kimentünk külföldre házakat építeni. De úgy gondolom, sosem késő, így most, 38 évesen elérkezettnek láttam az időt arra, hogy beteljesítsem az álmomat. Komolyan elhatároztam, hogy tűzoltó leszek, így ha most ez nem sikerült volna, szeptemberben újra nekivágtam volna.

Szabolcs elmondása szerinte mindig is szimpatizált, és felnézett az egyenruhásokra. A rendőrség, a katonaság és a tűzoltóság közül azonban ez utóbbi vonzotta a leginkább.

– Ez egy igen sokrétű munka, aminek a legnagyobb előnye a bajbajutottak megsegítése. Azok az emberek, akik itt dolgoznak, azt mind, egytől egyig önzetlenül teszik. Nem az elismerések bezsebelése a cél, s ez nekem mindig is nagyon szimpatikus volt. Még a pálya elején járok, nagyon sok a körülöttem lévő információ, de minden erőmmel azon leszek, hogy beletanuljak.

Beszélgetésünk idején Szabolcs az ötödik szolgálatát teljesítette, s elmondása szerint éjszakánként egyelőre még nem tud nyugodtan aludni. Éjszakai riasztása ugyan még nem volt, de az első szolgálata alatt gázszivárgáshoz és egy autóbalesethez is vonulnia kellett. Elmondta: a nagy tűzkeresztségen még nem esett át, de áll elébe, nem retten meg semmitől. A tűzoltótól azt is kérdeztük, milyen érzés volt, amikor meghallotta az első riasztást.

– Őszinte leszek, nagyon izgultam, a szívem majd kiugrott a helyéről. Végig az motivált, hogy szükség van rám, és segítenem kell a bajbajutottakon. Ilyenkor az ember agya teljesen átáll, s csak a feladatra koncentrál. Biztos lesznek majd nehéz szituációk, amikor emberek élete is múlhat rajtunk. Kezdőként talán ettől retteg a ember leginkább. A csapat szerencsére nagyon együttműködő, mindenben segítenek, amiben csak tudnak. Most még kicsit kívülállónak érzem magam, de idő kell ahhoz, hogy beilleszkedjek. A környezetemben volt, akit váratlanul ért a hír, hogy tűzoltónak álltam, hiszen ezt csak a családommal beszéltem meg. Ők azonban maximálisan támogattak, s elfogadták, hogy az életemnek egy új szakasza vette kezdetét. Persze volt bennük egy természetes félsz, de egy percig sem próbáltak róla lebeszélni. Most még egy kicsit fárasztó, mert éjszakánként nem tudok aludni, a szolgálat előtt pedig már órákkal fent vagyok, de ebbe majd belerázódok. Délutánonként a szabadidőmet a szertárban töltöm és ismerkedek az eszközökkel. Nagyon komolyan veszem ezt a hivatást, nem csak szárnypróbálgatásként fogom fel. Mindig is ez volt az álmom, s végre eljutottam oda, hogy megtettem ezt a fontos lépést. Hosszú távra tervezek, eszem ágában sincs visszatáncolni.

Szabolcs azt is megosztotta velünk, mérföldkő az életében ez az időszak, ugyanis azon túl, hogy szakmai téren teljesült az álma, egy újabb csodás feladat elé állította a sors: párjával őszre várják első gyermeküket, akinek reméli, példát tud majd mutatni nemes hivatásával.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!