A télűzéstől a faborotválásig

A farsang a tavaszvárás pogánykori, meglehetősen változatos képet mutató ünnepeiből nőtt ki, gyakorlatilag a zajos mulatozás, a tréfacsinálás, a bolondozás, az eszem-iszom, no meg a párkeresés, udvarlás időszaka – többek között ez olvasható a Magyar Néprajzi Lexikonban.

[caption id="" align="alignleft" width="350"] Óvodások űzik el a telet Képünk illusztráció
[/caption]

A farsanghoz a karácsonyi ünnepkör után a leggazdagabb jelenapi szokáshagyomány kapcsolódik vízkereszttől hamvazószerdáig (ez utóbbi most március 5-ére esik), a nagyböjt kezdetéig tart. Legjellemzőbb eseménye az álarcos, jelmezes alakoskodás, amely majdnem mindenhol előfordul, és leggyakrabban adománygyűjtő szokással kapcsolódik. 

Jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül.
A világ számos városában ekkor rendezik meg a híres karneválokat, Magyarországon pedig a mohácsi busójárást. A busók ilyenkor – fűzfából faragott, rikító színűre festett félelmetes álarcaikban, kereplőket forgatva, kolompokat rázva – hagyományosan vidám forgataggá varázsolják Mohácsot. Idén február 27-től tartják a világraszóló  télűző mulatozását, ahol évről évre ünneplő tízezrek tanítják móresre a cidrit, a havat. A busójárás a település eredeti lakóinak, a sokacoknak a népszokása volt, amire két magyarázat is akad: az egyik a tél kiadós berezeltetése és elűzése – ezért az ijesztő maskarák –, míg a másik a török időkre emlékezik.

Akkoriban a mohácsiak csak a megszállók által igen félt mocsárban tudtak menedéket lelni, ahonnét a hagyomány szerint egy idős sokac parancsára ijesztő maszkokban, fa fegyverekkel törtek elő éjjel, megfagyasztva ezzel a vért a felriadó törökökben, akik ezek után fejvesztve menekültek a településről. 

Heves megyében egyedülálló szokás volt a parádsasvári faborotválás, amikor is a falusiak fából készítettek egy nagy borotvát, amihez pengét illesztettek, majd egy nagy üstben – legtöbbször tejfölből – habot vertek, s azt az emberek arcára kentek. A maskarába öltözött asszonyok sokszor még a gyárba is bementek, ahol a munkásokat vették kezelésbe, akik elé aztán egy tükröt tettek, hogy lám, lám, nézzék meg, milyen szépek lettek. A borotválásért mindig járt egy jelképes összeg is, és abból, amit így összegyűjtöttek, háromnapos asszonyfarsangot csináltak, ahová férfiak csupán az utolsó napon, hamvazószerda előtt tehették be a lábukat. Idén is sor kerül a jeles asszonyfarsangra, amit március 2-án tartanek majd meg a kisnánai várban.

Idén sem marad el az IFI-Pont farsangja

Február 20-án, csütörtökön) 15 órakor rendezik meg a harmadik farsangi mókát az egri IFI-Pontban. Ebben az esztendőben sem marad el a jelmezverseny, vagyis beöltözős bulit terveznek. Tóth-Vági Eszter irodavezető a Hírlapnak elmondta: egy fiúk a lányok ellen játékos vetélkedőt is szerveznek, de lesz kiszebábkészítés is, és persze, elűzik a telet. A rendezvény egyébként tavaly is nagyon jól sikerült, olyannyira, hogy az iroda területe sem volt elég a fiataloknak: több tucat középiskolás vonult ki a Dobó térre, hogy felhívják a figyelmet az eseményre. A jelmezek közül akkor az Anime Klubét találták a legjobbnak.

Parádon az a szokás élt, hogy farsangkor a fiatalok kifogták az állatokat a szekér elől, s utóbbit így tolták végig a faluban. A szekéren volt egy nagy demizson, amelybe bort, egy zsák, amelybe lisztet, valamint egy jókora kosár, amelybe viszont tojást gyűjtöttek. Elmentek házakhoz, a módosabb gazdákhoz, és megkérdezték, „szabad-e tisztességes házaknál farsangolni”, majd miután behívták őket, táncoltak, énekeltek. De előfordult olyan is, hogy nem noha voltak szívesen látott vendégek, mégis beszöktek az udvarba, hogy elszégyellje magát a gazda, aki aztán kénytelen volt kimenni a „vendégekhez.”