Segítsünk együtt, hogy szebb legyen a gyermeknap!

A gyereknaphoz közeledve számos szervezetet, önkormányzatot felhívtunk, ajánljanak nekünk olyan családot, ahol minél nagyobb a nélkülözés, annál nagyobb az összetartás. Sokan, sok helyről jelentkeztek, mert szegény sorsú családot nem nehéz találni manapság.

Végül az egri családsegítő intézet javasatára az Egerben élő Gergyesiékre esett a választásunk, mivel itt a 62 éves nyugdíjas édesapa jó ideje egyedül gondoskodik három kiskorú gyermekéről.

Ez az írás úgy született, hogy főszereplői, a 14 éves Emese, a 11 éves Ádám és a 7 éves Veronika semmit nem tudnak arról, hogy édesapjukkal, Gergesi Ferenccel sokat beszélgettünk róluk egy délután.

Ferenc néhány fotóval érkezett szerkesztőségünkbe. A képeken a három gyerkőc vidáman nevet, pedig jó ideig több okuk volt a sírásra, mint az örömre.

[caption id="" align="alignleft" width="360"] Emese, Veronika és Ádám
[/caption]

Ferenc azt meséli, hogy 1998-ban kötött házasságot feleségével, s már az első év után megszületett Emese. Három év múlva őt követte Ádám. Kezdetben minden rendben ment. Az apa dolgozott, s mellette elvállalt minden alkalmi munkát is, beleértve éjszakai műszakokat is.
Talán ez lehetett az oka annak is, hogy az asszony megelégelte a helyzetet, el-elmaradt otthonról, s végül egyik napról a másikra elhagyta a férfit, s vitte magával a két kicsit is. Nem sok idő elteltével azonban kibékültek, rendezni próbálták közös dolgaikat, s végre úgy tűnt, nyugalomban élhetnek. Így született meg Veronika, akinek nagyon örültek. Ám a béke nem sokáig tartott, újra kezdődtek a viták, aminek válás lett a vége, majd az anya se szó, se beszéd elköltözött a három gyerekkel.

Ferenc azonban nem törődött bele a történtekbe. Próbált a kicsikkel kapcsolatot tartani, és egyre inkább úgy érezte, hogy a gyermekei nincsenek biztonságban. Felkereste az illetékes családsegítő intézetet, segítséget kért a gyámhivataltól, minden követ megmozgatott, hogy megtudja, megfelelően gondoskodnak-e a gyerekekről. Gyanúja beigazolódott. A hivatalos környezettanulmány után kiderült, hogy a kicsiket elhanyagolták. A nagylány kimaradt az iskolából, a kicsik gyakran éheztek, rendes ruhára se nagyon jutott. Az apa fél évig járta a hivatalokat, mire a bíróság kimondta, a gyerekek nagyobb biztonságban vannak az ő felügyelete alatt, így neki ítélte őket. Mindez három és fél éve történt, azóta élnek együtt édesapjukkal.

A gondok azonban nem oldódtak meg. Ferenc svájci alapú hitelt vett fel néhány éve, amit egy idő után nem tudott törleszteni. Tavaly december óta egy fillért sem kap 65 ezer forintos nyugdíjából, mert a folyószámlájáról azonnal leemelik a tartozást. A gyerekek után járó családi pótlékból s alkalmi munkákból próbálja fenntartani magukat. A családsegítő intézet segítségével elintézték, hogy a két nagyobb gyermekről a hét közben bentlakásos kollégiumban gondoskodnak, a hétéves Veronika pedig szeptembertől kezdi meg iskolai tanulmányait. A karitatív szervezetektől is sok segítséget kapnak, ételt, ruhát, néha étkezési utalványt, ám ennél többet nem remélhetnek.

A hét végén mindig együtt van a család. Ilyenkor Ferenc főz, játszik a gyerekekkel, de meglepetésre, ajándékra már régesrég nem futja.

Legyen emlékezetes a gyereknap!

Úgy döntöttünk, lapunk is hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekeknek ebben az évben olyan élményben legyen részük, amelyre mindig szivesen emlékezhetnek majd, s a későbbiekben e napra visszagondolva megerősödhetnek abban a hitükben, hogy gondjaikkal nincsenek egyedül, s szerte a világban mindig vannak olyan jószándékú emberek, akik készek segíteni a gyengébbeken. Hiszünk abban, hogy egy gyerek sem azért született, hogy nélkülözzön, s hogy mindegyiküknek joga van a boldogságra. Tegyünk azért közösen, hogy ezt a Gergyesi család is megtapasztalhassa. Arra kérjük olvasóinkat, hogy támogassák velünk közösen a családot, ruhával, játékkal, tartós élelmiszerrel, esetleg pénzzel.