Izgalmas felfedezés: különleges naplóra lelt a Szulejmán szakértője

Az isztambuli Sehir Egyetem oktatója, dr. Günhan Börekçi I. Szulejmán szigetvári ostromának történetét kutatta, amikor véletlenül rátalált egy kéziratra az anatóliai Konya város levéltárában. Az oszmán nyelven íródott naplóról mindössze annyit lehetett tudni, hogy III. Mehmed szultán idejéből származik. A török szakember – aki a nagysikerű Szulejmán című tévésorozat szakértője is volt – a napokban Egerbe érkezett, hogy részt vegyen a jövő heti végvár-konferencián. Izgalmas felfedezéséről beszélgettünk vele.

– A napló tartalma számomra is meglepő volt – meséli dr. Günhan Börekçi. – Miután megvizsgáltam, kiderült, hogy egy hivatalnok feljegyzéseit tartom a kezemben. A szerző önmagát „Gaibi”-ként emlegeti. Ennek jelentése nagyjából azt jelenti, hogy „senki”. Olyan, mint a magyaroknál Anonymus. Ez a katona a török hadsereg logisztikájával foglalkozott, és feljegyzésein keresztül végig követhető a 186 napos hadjárat szinte minden részlete, állomása. E tiszt dolga volt a hadsereg ellátása, ezért írásából olyan információkra is fény derül, amelyekből kikövetkeztethető, miért is volt akkoriban az ostromló török had állapota olyan gyenge, mint amilyennek a történelemkönyvek is bemutatják.

Tudniillik a mintegy 50-60 ezres török seregnek csupán a negyede volt „profi” katona, s az ő élelmezésükről gondoskodtak. Ám a maradéknyi, körülbelül 40 ezer harcosnak saját magának kellett előteremtenie a mindennapi betevőt. Mint azt Gaibi leírta, minden megállónál felkeresték a helyi földműveseket, akik természetesen nem voltak restek, alaposan megkérték a portéka árát. Így aztán – mivel egy idő után  már nem tudtak eleget fizetni – a háború folyamán igen sokszor éheztek.

– Gaibi nagyon sokat tudott a hadjáratról – folytatja a török kutató. – Nemcsak a logisztikai problémákról ír, de feljegyzései révén betekinthetünk a katonák életébe, sőt, az is kiderül, hogy az éghajlathoz képest sokkal hűvösebb és esősebb ősz volt. A naplóból megtudhatjuk, hogy Egerben szeptember 27-én, a hadjárat 100. napján került sor arra az aknatámadásra, amely aztán – feltehetően – a magyar végvár vesztét okozta. A kézirat hitelességét az is bizonyítja, hogy Gaibi „története” megerősíti az eddigi információkat, ugyanakkor személyes élményei még inkább árnyalhatják a történészek ismereteit.

Dr. Günhan Börekçi egyik legkedvesebb részlete az, amikor is a naplóíró egy költeményben emlékezik meg egyik katonatársáról, akinek a halálát egy puskagolyó okozta, holttestét pedig a saját lova hozta vissza a táborba. A török szakember azt feltételezi, rengeteg ilyen, még felfedezetlen dokumentum porosodhat a levéltárak polcain hazájában, s reméli, hogy hamarosan több kutató kezdi majd el feldolgozni a XVI. századi történelmet. Elárulta: hatalmas potenciált látnak a török-magyar kapcsolatok ilyen téren való erősítésében is.

E nemrégiben talált dokumentum oszmánról török nyelvre való átirata már elkészült. Az egri Dobó István Vármúzeum jövő évi tervei között szerepel, hogy  magyarra is lefordíttassák és kiadassák dr. Günhan Börekçi könyvét.

„A téma talált meg engem”

Dr. Günhan Börekçi doktori disszertációját a XVI. századi szultánok életéről írta. Elkészítette a szigetvári csata krónikáját, vezető témája I. Ahmed volt. E szultán édesapja volt az a III. Mehmed, akinek – a levéltári jegyzet szerint – uralkodása idején készült a nemrégiben talált napló. – A téma talált meg engem – meséli a szakember –, úgy érzem, ez lett a végzetem. Nagyon szeretek kéziratokkal foglalkozni, és Gaibi naplója sok, különféle területen dolgozó kutató figyelmét felkeltheti. Feljegyzéseiből nemcsak a hadtörténészek, a régészek, de geográfusok, építészek és kalligráfusok is csemegézhetnének kedvükre.