Nyári örömök

A szülők bizonyára legalább annyira lelkesednek, mint a családi otthon összes zugát birtokba vevő csemetéik. Vagy mégsem? A költői kérdésre a válasz attól függ, hogy milyen anyagi helyzetbben él a család, helyileg hol található az a lakás, aminek a kulcsát munkába menet a gyerkőc nyakába akasztják, hogy aztán a műszak végéig agódhassanak. Egy egri fiatal azért könnyebben talál elfoglaltságot magának a négy falon túl is, és még csak nem is kell feltétlenül – mint falun – az egyetlen kis köztéri parkban lógnia naphosszat.

Messze a várostól nehezebb az élet. Elérhető programok híján a csellengés alternatívája lehet a számítógép, de ez sem jó megoldás. A PC, vagy az Xbox függőséget okoz, épp elég fenntartani ezt az addikciót tanév közben, a nyári szünet a kikapcsolódásé kellene legyen. Ám az igény megfogalmazásán túl ott a szomorú valóság: szinte csak fizetős programok szerepelnek a kínálatban.
Az a nem költői kérdés is felvetődik, hogy miért is nincsenek megoldások? Hol vannak például az úttörő csapatok utódai: cserkészek, bakancsosok, mindenféle ingyenes kézműves és olvasótáborok szervezői? Olyan lelkes emberek, akik nem pénzügyi nyereségben, hanem egyfajta szolgálatban gondolkodnak.
Hogy miért is érné ez meg bárkinek is, egy olyan világban, ahol a pénz mozgat mindent, és amely társadalom egyre inkább atomizálódik? Épp azon okból, hogy ezt az izolációt egyszer csak meg kellene állítani, hogy jusson néha pár napnyi időnk mindenféle önzetlen cselekedetekre.